MAGYAR SZÍNPAD 1904. március (7. évfolyam 61-91. sz.)
1904-03-12 / 72. szám
1904. márczius 10. 3 Budapesti szinpadok. Budapest, márczius 12. A Nemzett Szinház-ban Pékár Gyula. Mátyás és Beatrix czimü négyfelvonásos történeti drámájának tegnap volt a bemutatója. A dráma nagyszabású konczepczioja megragadta a közönséget, a mely minden felvonás után lelkesen tapsolt a szerzőnek és szereplőknek Legnagyobb hatása volt az utolsó felvonásnak, a ° melyben Mátyás király, halála előtt, egy gyönyörű monológban végrendelkezik. Utána °a közönség nyilt szinen is megtapsolta Mihály fi-t, Mátyás király alakitóját Az előadás mintaszerű volt és a korhű dekorácziók és a pazar jelmezek valósággal feltűnést keltettek A siker nagy volt és őszinte. Bizonyos, hogy a Mátyás és Beatrix állandó müsor-darabja lesz a Nemzeti Szinháznak. A Magyar Királyt Operaház-ban már czusra is igen érdekes, változatos műsor állapított meg Máder igazgató. Márczius hó közepén, mint azt már emiiteltük, fölelevenítik Mihalovich •' Toldiját, uj szereposztással és uj kiál.nással; a czimszerepet Bochnicsek énekli, Piroskát gr. Vasquezné, mind a kettő magyar szöveggel; a zenekart Márkus Dezső vezényli. E hó végén pedig fölelevenítik a Fedorá-1, Giordano-nak kér év óta nem adott dalmüvét, s ez alkalommal Ipanoff Lcrisz szerepét, melyet nálunk tudvalevőleg Burnán kreált, Anthesz fogja énekelni ugyancsak magyar szöveggel. A Vigszinház nagysikerű újdonságának, a Takarodó-nak budapesti előadásával a külföldi sajtó is foglalkozik. A berlini »Börsen-Courir« azt irja az előadásról: »A budapesti Vigszinhá:-ban, mint nekünk táviratozzák, tegnap volt Beyerlem Takarodó-jának az első előadása. Az újdonság iránt óriási volt az érdeklődés. Az összes jegyeket napokkal azelőtt szétkapkodták, ciz est zajos sikert hozott, a kitűnő előadás és a stílszerű kiállítás csak növelték a hatást, mely felvonásról-felvonásra nőtt. A harmadik felvonás után érte el a tetőpontját, a mikor húszszor hivták ki a szereplőket«. t A Magyar Szinház szinlapjain az utczán tegnap óta érdekes ujitást láthat a közönség. a hajdúk hadnagya napi szinlapjai ugyanis egy-egy főszereplő fényképének reprodukeziójáv 1 jelennek meg. Rajna Ferencz és Czobor Károly nagyszerű operettje már harminczötödik előadását éri meg egyfolytában s állandóan zsúfolt házat vonz. Csütörtök délután ifjúsági előadásul A drótostól-ot adták. A drótostót most már rövidesen megéri a 150-ik előadást. A Királyszinház legutóbbi újdonsága Monckton és Caryll eredeti, dallamos zenéjü pperetje. A toreador diadalmasan közeledik első jubileuma, a huszonötödik előadás felé. Eddig tizenötször került szinre telt ház előtt és érdekes megemlíteni, hogy minél többször megy a d.irab, minél többször nézik meg, annál lelkesebb a hangulat a nézőtéren. A közönség nem tud eléggé betelni a finoman hangszerelt zeneszámokkal, a frissen lüktető melódiákkal és ismételten kívánja hallani valamennyit. Mig A toreador minden este megtölti a nézőteret, a szinház személyzete teljes szabatossággal készül Szöllöst Zsigmond és Hegyi Béla operettjének, a Boris király-nak előadására. A czimszerepet Fedák Sári játssza, a kinek ez lesz a Királyszinház-ban első nadrágszerepe. A Népszínház személyzete most készül a szinház legközelebbi újdonságára : Lövik Károly és Szabados Béla Felsőbb asszonyok czimü operettjére. A darab részben Budapesten, részben egy egzotikus fejedelemnek a birodalmában játszik. A főszerepeket játszák : Komlósi Emma, Kápolnay Irén, T. Harmath Ilona, Szentmiklóssy Irén, Kovács, Szirmai és Pintér. Színházi pletykák. Budapest, márczius 12. A »Takarodó« és a kávés. — A Vígszínház leseit békája. — A Vígszínház premierjei után Faludi Gábor két fiával, rendesen egy kedélyes ünnepi vacsorára szokott a szinház nögötti »Tök-király«-hoz czimzett kis bohém korcsmába menni, a hol bizalmas családi körben jóizüen köl'ik el — mint ők maguk szokták mondani — premier-vacsorájukat. Innen rendesen a szinház szomszédságában levő kávéházba is elmennek egy pikkolóra, a hol siker örömére egy pár palaczk pe sgő is elfogv. A Mumm-os palaczkok durrogása közben és a havannák illatos kékes füstje mellett aztán az est sikeréről folyik a szó. A Takarodó keddi bemutatója után Faludi-ék a régi tradicziónak megfelelően, megint megjelentek a kávéházban, a hol a számukra fentartott márványasztal mellett foglaltak helyet. Persze rögtön a fontos téma került szőnyegre s megindult a találgatás, vájjon fog-e a Takarodó jubilálni s ha igen: hányszor ? Persze szóba került a — száz előadás reménye is. Faludi Gábor felsóhajtott : — Száz előadás ! Trtlby! Ocskay briga deros! Takarodó . . .? Ekkor megszólalt Weinberger bácsi, a kávéház népszerű tulajdonosa is a ki az asztal közelében állt szerényen és már jóidéig hallgatta az álmodozó igazgatókat. — Bocsánatot uraim, — mondta, — a Takarodó éppen 78 előadást fog megérni. Se többet, se kevesebbet! Biztosan tudom! Az erény utjai premierjén is megmondtam a feleségemnek, hogy az a darab 30 előadást fog megérni. Eddig volt 26 előadás belőle és még fogják érni a harminczat. A Takarodó-1 pedig 78-szor fogják játszani. Higyjék meg, én értek hozzá. Faludi Gábornak nagyon imponált a nagy numerus és rögtön maga mellé ültette a szeretetremélt á kávést. — Maga, ugylátszik, ért a dologhoz, kedves Weinberger bácsi! Sokat jár színházba ugy-e ? — Dehogy! — felelte a kávés. — Sohasem ! Ötven éves koromig mindig csak kivülről láttam a színházat. — De a Takarodó-1 csak megnézi ? — Nem én ! De ez ne bántsa Önt, igazgató ur, azért megér a darab 78 előadást! Itt a kezem ! ' — Megengedem, kedves barátom, — szólt az igazgató, — de szavai bármily kecsegtetők és bóditóak, mégsem nyugtatnak rneg. Mert hát, tulajdonképen honnan tudja ön ezt olyan bizonyosan ? A kávés egy fölényes mosolylyal a szája körül és egy jellemző gesztussal, megmagyarázta, hogy miért is ő a Vígszínház leveli békája. — A hány csésze kávét fogyasztanak a premiére-estéken a színházba készülő vendégeim ß órától Vs8 ig, annyi előadást ér meg a szinrekerülő újdonság. Ezt én már kitapasztaltam ! — És ma este 78 csésze kávét fogyasztottak? — tudakolta Faludi Gábor. — Nem. 79-et. — Tehát 79 előadás : — Nem ! Csak 78 ! — Nem értem . . . — Egy vendégem két csésze kávét ivott. — Hát az mit jelent? — Az kétszer fogja megnézni a Takarodó-1. Faludi Gábor nyugodtan szólt oda a pinczérnek: — Hütsön be még egy Mumm-ot! Színházi élet. Budapest, márcziusll2. Egy üres szék*. Kis fehérfürtü emberke, a ki nagy művésze voltál az életnek, tizennégy éve, hogy látásból ismertük egymást: ma először szólok hozzád és utoljára. Az embereknek olyan furcsa szokásuk az, hogy nagyobbrészt akkor szólanak már, a mikor késő. Az Operaház nézőterén közvetlen előttem, két sorral előbb ültél, a mióta csak megnyitották az Operaház at. Mindig szerettem volna Neked mondani: szeretem Benned a szépérzésedet és tisztelem az előkelőségedet és a szépnek azt a sok tapasztalatát, a mit hosszú életed során gyűjtöttél. Mondom, nem volt hozzá alkalmam soha. Most van alkalom, a mikor hosszú esztendők óta először maradt széked üresen az Aida előadásán s a midőn Te már nem hallod köszöntésemet, a mit bucsuképen intézek Hozzád. Szép, sötétkék szemed a galambfehér fürtök alól nem fog ugyan többé összevillani egy-egy abszolút szép pillanatban egynémelyőnk tekintetével, a kik szintén ott kerestük a szépet, a hol Te akadtál reá . . . A polgári életben Fleischmann Nándornak hivták öreg testvéremet s gabonakereskedő volt. Az utóbbi években már nyugalomban. Nem tudok magánkörülményeiről semmi mást, csak azt tudom s ezt biztosan, hogy a zenét nemcsak értette, de érezte. Nyugodt, tiszta szép fejét lehajtotta a támlásszék karfájára s ugy hallgatta, jól emlékszem, Siegfried halálát. S a mikor az üstdob tompa akkordja véget ért: egy könyet törölt ki szeméből. Pedig de sokszor hallotta. Ez a könycsepp jut most eszembe Rólad, öreg testvérem. Nem tudom az enyém-e, a Tiéd-e ? De minek azt keresni a könynél, hogy kié ? Szép. És a szép magáért szép, nem az ejtője miatt. Utolsó utadra a dicséret tarisznyás pogácsáival nem látlak el. Csupán sajnálom az elmúlásodat. És sajnálom a művészetet, a melynek egy megértője imhol nem hallja többé az Eroikát. A milyen melegen tudtál érezni, álmokat álmodni s — nyilván — álmokat temetni: olyan hidegen fogsz feküdni. Mit mondjak bucsuzóul ? Ugy legyen. A hogyan a természet erői akarják. S a hogyan azt a Siegfried gyászindulójából ismerjük . . . Nihil. Felvonásközben. Budapest, márczius 12. A szerző toiletteje. A Királyszinház-ban most a »Boris király« czimü operettre készülnek, a melynek szövegírója Szőllősi Zsigmond, a kiváló tárczairó, a kinek ez a legelső szinpadi müve. Természetesen ott van minden próbán és minden gondolata a darabjáé: hogy lesz ? mint lesz ? siker lesz-e ? vagy ... ezt a »vagy«-ot elképzelni sem meri. Tegnap délután azt kérdezte valaki tőle, hogy fél-e a premierestétől. — Egy csöppet sem félek ! — hangzott a lakonikus válasz. — Meg tudsz-e majd jelenni férfiasan a lámpák előtt? — kíváncsiskodott tovább a jóbarát. — Hogyne! — felelte ismét Szőllősi; — csodálkozni fogtok, hogy milyen férfias leszek és mennyire elfogulatlan. Magam fogom jelezni a közönségnek, hogy milyen sikere volt a darabnak. Pierrot. * Az Operaház legrégibb bérlője: a földszint balközép VIII. sor 1. számú szék állandó tulajdonosa a minap meghalt. Róla szól ez a kis megemlékezés. bb , KERPEL-féle KEZFINOMITO folyadék a vörös felrepedt és durva kezet I nap alatt kársssyslaává és kéfsfetrré teszi. I mi ára 90 fillér. Postai s.etXülcHJs 4 Qv«k mm rendelésénél portomentss. Kapható: K ERPE LYaraC" Budapest, ¥., Llpét-kfrut 28
