MAGYAR SZÍNPAD 1903. április (6. évfolyam 92-118. sz.)
1903-04-04 / 94. szám
2 1903 . április 4 Budapesti színpadok. Budapest, április 4. A Nemzeti Színház-ban tegnap este őszinte, nagy sikert aratott Rostand vígjátéka: A regényesek. A nagy franczia szinmüiró bájos és üde, illatos romantikától átitatott darabja elejétől végig lekötötte a közönség figyelmét és érdeklődését. Derűs, kedves est volt, a közönség teljes szívből élvezte a pompás darabot és a csengő-bongó rímeket, Telekes Béla végtelen poétikus fordításában. A felvonás végeken hosszú és zajos tapsokkal szólították a darab szereplőit : Ligeti Juliskát, Dezsőt, Gabányi t, Gál-1 és Pethes-1, a ki debutjével te'jes sikert aratott. A Nemzeti Színház közönsége kétségtelenül még sok estén fog gyönyörködni Rostand kedves és vonzó darabjában. * A Magyar Szinház-n&k régóta nem volt olyan kaczagásoktól hangos estéje, mint a tegnapi bemutatóest, melyen Hennequin és Bailhaud nak: A szobalány (Nelly Rozier) czimü énekes bohózata került először szinre. A darabban egymást kergetik a mulatságosnál mulatságosabb jelenetek, melyek olyan kaczagtató hatásúak, hogy az előadás néha perczekre megállt. A szereplők : Horváth Paula, Szelesley Elza, Komái Berta, Marosi Adél, Tollagi, Boross, Szilágyi erős tapsokat kaptak. A zajos sikert aratott darab, mely hosszú ideig fogja magát a műsoron tartani, a jövő hét minden estéjén szinre kerül. * A Vigszinház a Miczi herczegnő ó iási sikerére való tekintettel húsvét előtt már nem mutat be újdonságot, sőt valószínű, hogy április egész folyamán nem lesz premier a Vigszihh áz-ban. A színház mindazonáltal két újdonságot is készít elő: Hegedűs Gyula és Géczy Istvánnak Az apostol cimü színmüvét és A Bolerot család czimü franczia bohózatot, mely a párisi Nouveautés-ban aratott zajos sikert. Ez utóbbi újdonság előtt azonban még Fedák Sári fog vendégszerepelni a Forgószél kisasszony czimü énekes bohózatban. A Miczi herczegnő külömben zsúfolt házakat csinál s a Feydean- darab hiressé vált második felvonásába beleékelt cake-walk, melyet Varsányi és Tanay tánczo', estéről-estére a legzajosabb tetszést aratja. A Magyar Királyi Operá-ban a nagyhéten, — április 7-ikén, 9 ikén — Verdi nagyszabású zenemüvét, a Requiem-et, fogják elő- I adni. A hatalmas zenei alkotást egyizben már előadták Budapesten a Zenekedvelők Egyesületében, Bellovics karnagy vezénylete alatt és most az Operaház igazgatóságának felkérésére ez egyesület tagjai fognak szerepelni a Requiem előadásain. Az öt szólószerepet Prevost, Ney, Vasquez grófnő, Bartolucci Viktória és Flattné éneklik. * A Népszinház-ban Küry Klára hosszabb idő után először húsvét vasárnapján fog fellépni a Lili czimszerepében, húsvét hétfőjén a Cassanová-ban s kedden, április 14-én szinrekerül a Khinai mézeshetek rzimü angol operett, melynek előrelátható nagy sikerére való tekintettel a Népszínház igazgatójának felkerésére, a művésznő később fogja megkezdeni szerződésileg biztosított rendes szabadságidejét. * A Népszinház-ban most a Bob herczeg utolsó tiz előadása folyik a korszakos sikert ért operettnek századik előadásáig, mely jövő szerdára, április 8-ikára, esik. A Népszínházi Bizottság megengedte, hogy az előadás felemelt helyárak mellett történjék. * A Nemzeti Színház legközelebbi újdonsága Kremier Viktornak: Nero anyja czimü verses tragédiája lesz, melyet rendkívül nagy érdeklődéz előz meg A darab, mint értesülünk, e hó nap folyamán bemutatóra kerül. • A Városligeti Színház holnap kezdi meg előadásait. Délután Stern Izsák, este Jókai Mór színmüve, Az aranyember kerül szinre. Mindkét előadás mérsékelt helyáru lesz. Szinh&zi pletykák. Budapest, április 4. Az uj sugó. Mulatságos történetkéről mesélnek a Magyar Királyi Opera kulisszái mögött, a mely a fáma szerint a napokban esett volna meg. Ismeretes, hogy milyen féltő gonddal őrzik a színpad bejáratait, ugy, hogy halandó lélek nem juthat be az Opera titokzatos kulisszái közé, hacsak nem tartozik az intézet tagjai sorába. A mult esték egyikén történt, — a fáma legalább a legnagyobb határozottsággal állítja, — hogy kevéssel az előadás előtt egy csinos külsejü fiatalember lépett be a portás páholyába és a nélkül, hogy sokat törődött volna a cerberussal, egyenesen a színpadhoz vezető ajtóhoz közeledett. Annál inkább törődött azonban a portás a csinos külsejü fiatalemberrel. — Kérem, — szólt hozzá és az útjába lépett, — a színpadra menni tilos. — Már hogy lenne tilos, mikor muszáj, — felelte nagy határozottsággal a csinos fiatalember. — Már miért lenne muszáj ? — ... Én vagyok az uj sugó. — Az más! A portás udvariasan meghajtotta magát és a csinos nat 1 ember akadáiytalarul lépett az operai kulisszák világába, amely az este annál jobban hasonlított a paradicsomhoz, mert balletelőadás is lévén, a színpad csakúgy hemzsegett a sok kurtaszoknyás kis ballerinától. A jövevény, a kit senki sem ismert, érthető feltűnést keltett a féltékenyen őrzött kulisszák közt s mindenki kíváncsian kérdezte: — Ki ez ? Ki ez ? A balletkarnak egyetlenegy tagja — véletlenül a legcsinosabb, — tudott csak felvilágosítást adni a rejtelmes fiatalemberről. — Nem ismeritek még ? — csodálkozott. — Ez az uj sugó! Az uj súgónak azonnal hire ment az egész házban s az előadás közepe felé fülébe jutott magának Alszeghy főrendezőnek is. — Az uj sugó ? — csodálkozott a főrendező. — Nem tudok semmiféle uj súgóról. Hol van ? — Most is ott van a színpadon. A főrendező kíváncsian sietett fel a színpadra s az egyik kulissza mögött ott is találta a csinos fiatalembert a legcsinosabb kis ballerina társaságában. A főrendező megszólította: — Ön azt állítja magáról, hogy az uj sugó ? — Ugy van, — felelte a csinos fiatal ember — az uj sugó vagyok s mint láthatja, már meg is kezdtem működésemet, — a balletnek súgok! Ä „Magyar Színpad' 1 Régi fizetések és bevételek. — Érdekességek " »Nemzeti Szintláz« múltjából. — Egy régi színházi Almanachban lapozgattunk és egy nagyon érdekes és tanulságos czikket találtunk benne Fáy András tollából, a ki a régi budai színház igazgatója volt. A régi budai színházról — az 1833—34-ik évekből — közöl ebben a czikkben Fáy András adatokat; arról a fényes, úttörő gárdáról emlékszik meg, mely a később felépült Nemzeti Színház-ban szolgálta, ritka és önzetlen lelkesedé ;sel, a magyar színművészet ügyét. Az akkori színházi viszonyokat nagyon érdekesen festi a cz kk irója, a kinek ezennel átadjuk a szót: »A társaság szegény volt, mint a templom egere, egy pár láda rongyból állott garderobeja, avitt vászondarabokból dekorácziója, néhány silány fordítású vagy kikopott színdarabból könyvtára, s üres zsebekből testületi és magán pénztára. A megye megengedte, hogy az igazgatók felszólítások, megkeresések és buzdítások által segélyeket gyüjihessenek, az uj szinésztelep számára tisztviselőinek is segély gyűjtést parancsolt és csakugyan sikerült mint egy nyolcz ezer váltó forintot gyüjtenünk össze s néhány páholyt és záriszéket közönségünk buzgóbb tagjai által kibéreltetnünk; sőt hálául kell megemlitnem, hogy maga megboldogult Fenséges Főherczeg József nádorunk is, mindazon idő alatt, melyet a társaság Budán töltött, kegyeskedett folytonosan fizetni udvari páholyát. Összegyűjtött pénzösszegecskénk, az akkori körülményekhez képest, nem volt éppen megvetendő, s daczára annak, hogy kedvetlen időben, melyben a pesti közönség átjönni gátoltatott, számos deficzites előadásaink valának, —- szépen boldogultunk, mig nem a megye tekintélyesbjeinek sürgetésére tánczosokat kelle színházunkhoz hozatni. Sokáig küzdtem az eszme ellen, tudván, hogy a tánczosnők sokat felemésztendnek a kicsinyből, alkalmas balletmesterünk, ballét s más tánczos-darabjaink nincsenek, olcsó színészeink csak fölvonási közöket kitölteni valók s a t. De végre nem vala kikerülhető a keserű pohár, s elhozattuk Wirdischt harmad magával, vagy is Wirdischt két nyomtatókkal. Szemlátomást kezdtünk ezentúl csökkenni, — mert Terpsychorenak, Wirdischen kivül mostoha gyermekei, az elsőbb ujság-inge res előadások után csakhamar magokra unatták a közönséget. Azonban egy kis szerencsés véletlen ismét jó darab időre rántott helyre bennünket. Tudniillik a szükség valami úgynevezett Caszsza darab felé fordítván figyelmünket, az akkoriban nagy zajt okozott »Lumpaci Vagabundus« czimü bohózatra vetettük szemünket. Értekezvén az abban előforduló tájszójárások iránt Megyerivel, Telepyvel és Barthával átfordittattam a darabot; mely oly szerencsés eredményt mutatott, hogy néhány hétig, majd minden harmadik előadásunkat, mindig tele ház előtt, ezen bohózatot adá, sőt az elsőbb előadási napokban kisied színházunk fogad haiá a közönséget.« be sem Nem kevésbbé érdekes Fáy András czikkének az a része, mely a budai színház akkori bevételeiről és a Nemzeti Színház e'ső társaságának fizetési viszonyairól szó!. A mai színházi közönség bizonyára nagy meglepetéssel fogja olvasni, hogy a magyar színművészet úttörői milyen szegényes anyagi viszonyok között tengődtek : »Tán érdekes lesz tudatni, mily fizetése volt Budán a színházi személyzetnek? 1834-ik évi julius hónapban félhavonkint: Kántorné húzott 65 váltó frtot. Az öt vezértag : Bartha, Megyeri, Palyi és Tóth István egyenkint 60, Bartháné 20, Baranyai Péter 35, Egri János 20, Báncsy Lajos 35, Kaczér Ferencz 30, Kis János 17 ft 30 kr., Kovácsné 32 ft 30 kr., Ldndvayné 40, Mogyorósy Nina 17 frt 30 kr, Mayer Katalina 30, Mayer Antónia 20, Wirdisch Katalin 50, Mészáros An kó 12 frt 30 kr, Nagy József 35, Gályné 30, Parázsó és neje 50, Szentpéteryné 40, Szőllőn Lajos 40, Telepyné 24, Várady és neje 37 frt 30 krt. A két súgónak: Somogyi Sándornak és Csokonay Józsefnek fizetése egyenkint 25 frt. A zenészek és cselédek húznak félhavonkint, összesen 527 frt. És igy a személyzet, zene és cselédség egész hónapi fizetése került 4118 forintba. Igaz, hogy ez időben nagyobb volt a pénz becse, mint mostj.de a fizetési arányt mind e mellett is csekélynek mondhatjuk, ha azt veszWf ' HERPEL-féle ÜEZFINOMITO folyadék a vörös felrepedt és durva kezet 3 nap alatt bársonytlmává és kéfohírré teszi. — V I iivsg ári 90 fillér. Postai ezetfcuadés 4 (ive« uiegrrendelőeftnél poitomcntou. Kapíiató: K ERPELS < szer tarában Budapest, V., Lipót-kcrut 28
