MAGYAR SZÍNPAD 1903. április (6. évfolyam 92-118. sz.)

1903-04-15 / 103. szám

1903. április 15. Budapesti színpadok. Budapest, április 15 A Nemieli Szinház-ban pénteken, e hónap 17-ikén lesz a bemutatója Prém József: Léha világ czimü pályanyertes vígjátékának, melylyel a szerző az Akadémia Teleki-diját elnyerte. Az újdonság premier-szinlapja a következő lesz : Léha világ. — A Magyar Tudományos Akadémia száz aranyas 7«kA<-dijával kitüntetett vígjáték 3 felvonásban. Irta: Prém József. Személyek: Sándorfi - Dezső Garamszegi Mihályfi Fridolin Nádai F. Danilov Gál Vili Pálfy Kardos — Molnár Gál Ernő ... ... Szőke Anasztáz - — Gabányi Dusi - — — - Náday B. Sándorfiné Helvey L. Evelin - Cs. Alszeghy I. Amanda ... - Lánczy I. Bella - - — Paulay E. Lina Keczeri I. Feri - Faludi Pista ... ' ... ... — Kőrösmezey Beppo Irányi A Magyar Királyi Operaház-nak e heti nagy művészi eseménye Alessandro Bonci olasz tenoristának, a »bel canto« leghíresebb képviselőjének, vendégjátéka lesz. A világhirü tenorista szombaton, 18-ikán, a Rigoletto herczegében lép föl, páratlan bérletnapon. — Hétfőn, április 20-án, Faust-oi énekli. (Páros bérlet.) Április 23-án csütörtökön, lép fel har madszor A sevillai borbély Almavivájában. (Bérletszünet.) A Bonci-előadásokra a jegyeket már árusitják az Operaház elővételi pénztáránál és Bárd Ferencz és Testvére Kossuth Lajos utczai zenemükereskedésében. A Vigszinház-ban jövő kedden, e hónap 21-ikén, kezdi meg vendégjátékát a berlini Deutsches Theater kitűnő ensemble-ja, mely nagy művészi sikereinél fogva már jó ismerőse a budapesti szinházi közönségnek. A dr. Brahm vezetése alatt álló berlini művészgárda az idén is a modern német szinpadi irodalom legkiválóbb termékeiben mutatkozik be. A társulat Dreyer Miksának Az élet völgye (Das Thal des Lebens) czimü darabjában kezdi meg vendégjátékát, a mely darab az összes német szinpadok legzajosabb sikerét aratta az idei évadban. A Deutsches Theater vendégjátékaira szóló jegyek már kaphatók a Vigszinház pénztáránál. A Magyar Szinház-ban az utolsó próbák folynak Lehár Ferencz, a Kukuska hirneves szerzője, uj operettjéből, A drótostót-ból, mely a bécsi Carl-Theater-ben nemrégiben érte meg századik előadását s a mely a legzajosabb sikerrel járta be az összes német operett-szinpadokat. A drótostót-nak jövő héten lesz a bemutatója, melynek érdekességét nagyban fokozni fogja, hogy a szerző maga fogja operettjét dirigálni. A Nép szinház-ban Küry Klára gyöngélkedése miatt leszorult ennek a hétnek a műsoráról a Khinai mézeshetek bemutatója. A műsorváltozás következtében Pálmay Ilka vendégszerepel e hét minden estéjén a Népszinház-ban a következő műsorral: Csütörtök: Nebdntsvirúg. Péntek, szombat, vasárnap este: Az izé. « Az Uj Szinház, mely húsvét vasárnapján nyílt meg, teljesen megérdemli a közönség érdeklődését; a főváros hatodik színházában a vidék jeles erőiből összealkotott társulat játszik s műsorát a java szinpadi irodalom alkotásaiból állítja, össze. Ma este Btisson és Carré jeles bohózata, Mi történt az éjjel kerül szinre. Holnap ugyanezt a darabot ismétlik meg. A Fővárosi Nyári Szinház (Budai Színkör) Krecsányi igazgatása atatt, szombaton, e hónap 18-ikán kezdi meg előadásait egy eredeti operettnek, az Udvari kaland-nak a bemutatójával. Az operett zenéjét Garai Mór szabadkai zeneszerző irta, kinek a zeneszerzők közt az a ritka speczialitása, hogy — milliomos. Krecsányi társulatával visszatérnek mindazok a jeles erők, a kiket a budapesti közönség a tavalyi szinházi szezonból már jól ismer és kedvel. A kulisszák mögül. Budapest, április 15. Szoyer Ilo nka és a Népszínház. A Népszínház igazgatósága, mint teljesen megbizható forrásból értesülünk, szerződési tárgyalásokat folytat Szoyer Ilonkával, a Magyar Királyi Operaház ifjú művésznőjével. A drótostót. — A Magyar Szinház jövő heti újdonságéiról. — Budapest, április 15. Szinházi emberek, kik egy-egy jó újdonságért folyton Bécs-et járják, valósággal mámorosan jöttek haza a télen egy operett bemutatójáról az osztrák császárvárosból. Heteken keresztül csak ennek a darabnak, A drótostót-nak, dicséretét lehetett hallani a szinházi világban. Milyen fényes a librettója, milyen mesés a muzsikája ! Egyedül Zoltán Jenő, a Magyar Szinház igazgatója fukarkodott az elösmeréssel, pedig ő szintén jelen volt A drótostót premiérején De miért is beszélt volna, akkor A drótostót előadási joga már — az övé volt. Bécs két színházában hóditanak most egyidejűleg a Lehár Ferencz csodaszép melódiái, — a Carl-Theater-ben A drótostót, s az An der Wien ben a Bécsi asszonyok — elfeledtetvén a sokáig dominált angolokat, s a nagynagy szegénység egyetlen kapitalistáját, Ziehrer-1. A svihákok kompanistájának soha olyan általános sikere nem volt, mint Lehár-nak. Az nA párisi klakk. Irta: Dr. Szécsi Ferencz. A »claque«-ra nincs magyar szó. Az intézmény franczia eredetű és jelenleg is Párisban virágzik leginkább. A fizetett tapsolók nemes gárdájának ott kiterjedt szervezete van. A derék czéh, ugylátszik, bevált és nélkülözhetetlen tényezője a világ legelső szinházi városának. Esténkint több mint husz nagyobb színházban »dolgozik« egyszerre. Még pedig nagyon észrevehetően működik. Mindenki tud róla, mindenki látja és hallja és mindenki állandóan — felül neki Sajátságos és jellemző, hogy még a » Théatre Frangais« is megtűri a tapsonczok intézményét. Sőt magam tapasztaltam, hogy a színházaknak ez a csúnya élősdije sehol sem garázdálkodik szemérmetlenebbül, mint Francziaországnak, sőt mondhatni a világnak legelső müintézetében. A párisi operaházban is elég gyakran mulattam és még gyakrabban bosszankodtam a »claque« hihetetlen tolakodásán. A klakőrök nemes gárdájának eredete a mult század kezdetére nyúlik vissza. 1820-ban egy Sauton nevü ur »Assurance de succés dramatiques« czég alatt valóságos biztosítóintézetet alapított, mely megfelelő dijazásért sikereket szállított a szinpadi szerzőknek, az énekeseknek és a színészeknek. A szinházi diadal minden fokozatának megvolt a maga tarifás ára. A szerény »succés d'estime«-től kezdve, fel az »óriási tomboló, szenzácziós siker«-ig. Az »Assurance« a megrendelőnek kellő számú tapsonczot bocsátott rendelkezésére. Ezek aztán épp oly megbízhatósággal szolgáltatták a tapsot, mint a milyen lelkiismeretesen fütyülték ki a megrendelő vetélytársát. (E részben tehát még »füttyöncz« öknek, vagy »pisszegöncz« öknek is lehetne őket nevezni.) A klakőröket Párisban rendesen »

Chevaliers du lustre« nek (a »csillár lovagjai»-naV) hivják, mert a földszint közepe táján, a csillár alatt szoktak elhelyezkedni. Mikor a visszaélés rendszeres intézménynyé fejlődött, ezt a legkülönbözőbb válfajokra virá! goztatta fel az évtizedek gyakorlata. Leghangosabban nyilatkozik meg a »taI pageur.« Ez tapsol, pisszeg és fütyül legsürübi ben és legerősebben. Ő inditja meg a tomboló tetszést és az elutasitás legzajosabb viharait. Mindezt, főnöke utasítása szerint, nyilt szinen cselekszi meg legszívesebben és a legbiztosabb hatással. Ellenállhatatlan temperamentummal ragadja magával a közönséget és akkor leghangosabb, ha a nézők egy kis töredéke tiltakozni mer a munkálkodása ellen. Diszkrétebb úriember a »connaisseur.« Ez csinálja a tetszés moraját, mely végig szokott vonulni a közönségen. A felvonásközökben műértő arczczal és müveit kifejezésekkel dicséri szomszédai előtt a szerzőt, vagy az »illető« szinészt. Tele van szinháztörténelmi emlékekkel, rajongással ismétli, hogy mennyire él-hal ő ezért a remik színházért és kilátásba helyezi, hogy a holnapi előadást is megnézi, mert ezt igazán megérdemli az ilyen fényes darab, vagy az ilyen páratlan alakitás. A »rieur« az előnevető, a műkaczagó. A közönség eleinte a rieur jóizü kaczagásán mosolyog és miután semmi sem olj an ragadós, mint a nevetés, nemsokára azon veszi észre magát, hogy ő is kaczag a darab élczein, helyzetein és a színészek mókáin. A meghatottságban dolgozik a »pleureur«. A »rieur« ellenkezője. De nemkevésbbé ügyes. Hangos hápogással és orrfuvással jelzi a megindító helyeket, majd pedig zsebkendőjével tüntetően törli ki szeméből a könyeket. A »rieur« finom előmunkása a chaloullieur. Ez apró, magas hangú, mintegy önkéntelenül kipattant vihogá sokkal csiklandozza ki a nézőkből a derültséget. Mikor ekép sikerült magára vonni a közfigyelmet, ugy tesz, mint, a ki szinte kinnal fojtja magába a nevetést. Végre feladja a hiábavaló küzdelmet, elemi erővel tör ki belőle a kaczagás és a »rieur« átveszi tőle hangos birodalmát. Valamelyik könyvében Heine pompás megfigyeléssel rajzol meg egy párisi alakot, a kit a kenyérkereset a legellentétesebb foglalkozásokra kényszerit; ez a szerencsétlen egyén ugyanis délelőttönkint mint fizetett gyászoló fungál a temetéseknél, esténkint pedig »chatouilleur« ként szerepel a színházakban. A »

Chauffeur« napközben késziti elő a talajt. Feltűnő mozdulatokkal áll meg a színlapok előtt és hangos elragadtatással magasztalja a darabot. Korcsmákban és kávéházakban tüntetően olvassa fel a kedvező kritikákat és megvetéssel nyilatkozik a kedvezőtlenekről. Ismeretségeket köt, nagyobb társaságokhoz csatlakozik és mindenképen csinálja a reklámot az »0« szinháza, darabja, színésze mellett. Az énekes szinházakkan dolgozik a »

bisseur«. Feladata egyszerű, de fontos. Bizonyos énekszámok után harsogva ujrázik. Addig ordítja a »bis-«t, a mig hasonló »da capo«-ba ugratja bele a közönséget és a »star« csakugyan megismételheti a maga »hatásos« énekszámát. I m m , B ERPEL-féle 1 &EZFIN0MIT0 folyadék a vör6» felrepedt ét durva kezet I nap alatt bárSMytlmávé éi héfahérré te«zi. • I üveg ára 90 fillér. Postai szétküldés 4 üveg; uieyrendelésénél portomentee. Kapható: rerpe

l g" Budapest, ¥., Lipót-ki ruf 28