MAGYAR SZÍNPAD 1903. február (6. évfolyam 32-59. sz.)

1903-02-12 / 43. szám

1903. február 12. Szinh&zi pletyk&k. Budapest, február 12. Monna Vanna virágai. (Színházi szerelmek.) — Márkus Emilia kegyelete. — Egy pár nap előtt irtunk ezen a helyen a színházi szerelmekről Azokról az ártatlannak tetszí kis egyoldalú rajongásokról, melyek a nézői ér és a színpad között szövődnek, melyeket egy pár szép szem, egy nagy, általános hódításra szánt mosoly fakaszt és éleszt. Ezek a szerelmek kínozzák bár a földszint, vagy a páholy látogatóit — nem fenyegetnek nagy veszedelmekkel. Gyorsan gyújtanak lángot és gyorsan hamvadnak is el. Szalmalángok csupán. A színpad istennőit szeretni egy ideig — napokig vagy hetekig — olyan, mint a gyermekbetegség: át kell azon esnie csaknem mindenkinek Néha azonban mélyebb sebet üt egy-egy ilyen szerelem rajongó és ábrándos sziveken, mintsem hinnők. A színházi szerelemnek ezek a betegei olykor belé is pusztulnak kínjaikba. Ilyen komor tragédiák is születtek már a szín­pad vidám világa körül; akadtak már a színházi szerelemnek martyrjai is. Arad-on pár esztendővel ezelőtt tragikus eset történt. Egy jó családból származó, derék fiatal ember beleszeretett a Nemzeti Szinház nagy művésznőjébe, Márkus Emiliába. Soha­sem beszélt vele, a művésznő nem is sejtette, hogy egy rajongó ifjú ember egyébről sem álmodik, mint az ő selymes szőke hajáról. A művésznő titkos imádója hónapokig hordozta magában eltemetve ezt az érzést ; valahányszor uj szerepet kreált Márkus Emilia a Nemzeti Színház ban, ő hűségesen megjelent a fővárosban és ott volt a premiéren, a leg­lelkesebb tapsolók között. Sohasem volt azonban bátorsága ahhoz, hogy valakinek megvallja ezt az érzését, nem is tudták meg a közelállói, a mig életével nem fizetett végzetes szenvedélyeért. Főbelőtte magát, mert — mint hátrahagyott levelében megírta — reménytelenül szerette a nagy művésznőt . . . * Márkus Emilia a mult héten néhány estén át vendégszerepelt az aradi színházban. Monna Vanná-t is eljátszta egyik estén és az aradi közönség elhalmozta szeretetének és hódolatá­nak jeleivel: koszorúkkal és virágokkal. Márkus Emilia pedig, az előadást követő reggelen, kocsira rakatta az aradi közönség virágait, koszorúit, kihajtatott a temetőbe és sikerének minden illatos, babéros tanújelét oda­szórta annak a sírjára, a ki ő miatta ment a halálba . . . Vájjon megérezte-e a holt imádó a mű­vésznő szeretetteljes kegyeletének e gyöngéd megnyilatkozását ? . . . Zéta. Színházi élet. Budapest, 1903. február 12. Annié könyei. — Interwiev-k. — A Népszínház legutóbbi előadásai alatt egy ifjú művésznő ontott estéről-estére forró, igazi könyeket, a második felvonásnak abban a jelene­tében, a melyben elszakad szerelmesétől, Bob-tói. Ez az ifjú művésznő az Annié személye­sitője : Ledofsky Gizella. Mialatt könyei csakúgy patakzottak végig az arczán, a legmélyebb érzéssel játszotta meg drámai jelenését s hozzá csodaszépen énekelt. Ez késztetett bennünket arra, hogy meg­kérdezzük a művésznő kollégáit, mi a véle­ményük az Annié könyeiről? Vallomásokat kértünk a budapesti művész­világ előkelőbbjeitől arra nézve, mit tartanak az őszinte színpadi könyekről; nézetük szerint az jobb-e, ha a művésznő annyira átérzi a szere­pét, hogy igazi könyekre indítja, vagy ha a könyeket is csak megjátssza a színpadon ? Itt adjuk az érdekes válaszokat, a melyek kivétel nélkül az Annié könyei mellett bizo­nyítanak : — Második befejező közlés. — VII. T. Delli Emma: Alig, hogy a színpadra tettem Budapesten a lábamat, máris tragédiát játszottam. Lehet-e elkép­zelni borzalmasabb drámát, mint a »Trilby-«\. ? Százszor játszottam el, s ha nem lettem volna őszinte, ha nem sirtam volna igazán Trilby könnyeit, akkor bizonyára nem játsztam volna százszor. # vili. Varsányi Irén A ki a Loute, A kis fészek vagy Az őrnagy ur szerepeiben látott engemet, az bizonyára azt fogja mondani, hogy ez a Varsányi oly vig leány, hogy a dráma igazán nem neki való. En e szerepek daczára határozottan a dráma felé gravitálok. A Dada, Balatoni rege és leg­utóbb a Bacsányi talán bebizonyították, hogy a párisi pezígős »esprit« mellett szentimentális is tudok lenni. Nem vallom be nyiltan, hogy sirok a színpadon, mert nem akarnék anyám­asszonynak feltűnni, de ha anynyit mondok, hogy átérzem szerepemet, akkor azt mindenki őszintén elhiheti, mert igaz elismerést csak őszinte színésznő kaphat. * IX R. Maróthy Margit. Érzést csak érzéssel lehet ébreszteni. Vala­hányszor arra kényszeritett a szerep, hogy sír­jak, mindig jó napom volt, mert tudtam, hogy az őszinte sirás sokaknak a szivében oly nyo­mot hagyott, mely az őszinteségre vezet. * X. Lendvayné-Fancsy Ilka: Hogy igazán sir-e a színész a színpadon ? Ha sir, akkor nagyon is igazán sir. »Nedvesek az ö könyei«. Látja, ez az idézet is eszembe juttat egy esetet, a mely még inkább megerősíti az én állításomat Egressy Gábor, a nagy tragi­kus, mikor együtt játsztunk, »Ármány és szere­lem «-ben — ő azelnököí, én Luizát — meg­pirongatott, a miért a levélirási jelenetben annyira igazán sirtam, hogy a nagy felindulás­tól minden tagom remegett s alig birtam meg­jelenni a közönség hívásaira. Ej, édes kis lányom, ez nem jól van igy. Nem igazi könye­ket kell ám hullatni a színpadon. Az az igazi művészet, ha a közönség sir és mi nyugodtak maradunk. Ezt tanuld meg. De ime, mi történik néhány nap múlva. Lear király-t adtuk. Egressy adta Lear királyt, én legkisebb leányát, Cordéliát, s ime, abban a jelenetben, mikor Lear király sok szenvedése után fölismeri az őt igazán szerető leányát, Cordéliát, nem csak az én könyeim hullottak az ő nemes, szép fejére, de az ő forró könyei is átnedvesitették keblemen a fátyolt. A közönség tapsolt, éljenzett, tombolt. Mikor erre Egressy kézen fogott, hogy engem is kivigyen mag val a függöny elébe, én önkény­telenül reápillantottam az ő forró könyeitől át­ázott fátyolomra s aztán megcsókoltam a nagy művész kezét. Ő elmosolyodott, homlokon csó­kolt s ezt súgta a fülembe. »Ne is gondolj arra, a mit a minap mondtam neked. Azt én sem tudtam megtanulni máig sem, s nem is fogom megtanulni sohasem !« Vidéki színpadok. Budapest, február 12. A pécsi Nemzeti Szinház-nak legközelebb több estén át Küry Klára, a Népszínház mű­vésznője, lesz vendége, a ki legutóbb Kecske­mét-en és Kolozsvárott vendégszerepelt. Külföldi színpadok­Budapest, február 12. Berlin-bői táviratozzák, hogy az ottani Goethe-szövetség népgyűlést fog összehívni, a melyen tiltakozni fog a berlini czenzurának az ellen a határozata ellen, mely Heyse Pálnak: Mária Magdolna czimü uj szin müvét eltiltotta a színpadtól. A gyűlésen a német irodalmi, művészi és politikai világnak több kiváló férfia fog a határozat ellen felszólalni. Egy kisebb osztrák színtársulat Kloster­grab-ban »házassági jutalomjátékot« rendez a napokban Jantsch kisasszony, a társulat prima­donnája és Neukirch bonvivant javára. A szin­lapra a többek közt, az is ki van nyomtatva, hogy a »jutalmazandók«, mikor esküsznek egy­másnak örök hűséget a klostergrabi katholikus templomban. Hogy a »házassági jutalomjáték« humora teljes legyen, az előadáson Az elveszett boldogság, vagy Egy asszony bosszúja czimü rémdráma kerül szinre. * Római újságok irják, hogy Duse Eleonora, a ki hónapokon át amerikai vendégköruton volt, visszatért hazájába. A művésznő több heti pihenőt szánt magának s csak aztán fog ismét színpadra lépni. = Weiltsr és GrÜRbaum cs. és kir. udvari szabó II. Vilmos császár udvari szállitói, Portugál kir. udvari szabók, József fóhcrczcg udvari szállitói, József Ágost főherczeg kamarai szállitói, Fülöp orleánsi herczeg udvari szállitói. (Budafest, Váczi-utcza 2. sz.) Egyenruhák minden csapatnembeli tiszt részére. Minden egyenruhás testület őszes czikkeit szállítja. Önkéntesi felszerelések legjobb beszerzési forrása. Bevonuló önkéntesek díjmentesen kap­nak lolyamodványmintákkal és egyéb tudnivalókkal el­látott könyvet. Minden szakra külön árjegyzék. = A Keresztély-féle zongorák a párisi világkiáHi­táson kitüntetvén, azokat olvasóközönségünknek leg­melegebben ajánlhatjuk. Csakis a gyárosnál kaphatók Budapesten, Váczi-körut Ipar-udvar.) Hirdetések. Vidékre pontoson szállít a Szt. Lukács fürdő Kutvállalat Budán. Báli készletek, jelmezek, virágdíszek (előírás és rajz szerint is) dús válasz-1 tékban és nagyon szép divatos kivitelben kaphatók fi művirág- és disztollgyárában ALAPÍTTATOTT 1800. ÉVBEN Budapest, IV., Károly-utcza 4—5. Mennyasszonyi f átoT boák a legújabb divat szerint. Szobadíszek, preparált- és műnövények. Színházi, alkalmi és sirkoszorúk szalag- és nyomással, bármely kivitelben. E szakmába vágó mindennemű árúk - javítás végett elfogadtatnak. ­Eladás nagyban és kicsinyben. „ 's.ikúu^KÍZluZ'.Z' I Gyorsan éa biztosan ható szer, szeplők, máj­és bőrfoltok, kiütések, pattanások és iniu­.denuemü bőrkiütés ellea. Ara : nagy tégely 2 kor., kis 1 kor., Margit hőig)por 1.20 kor., Margit szappan 70fillér, Margit fogpép (Zahnpasta) 1 kor., Margit arczrlz 1 kon Számtalan eiismeiő és köszönő levéli Postán utánvétellel \ agy a pénz előzetes beküldése után küldi a készítő : FÖLDES KELEMEN gyógyszerész ARID. Kapható azonban minden gyógyszertárban, főraktárak Budapesten: Török József gyógy­szertára, Király-u. 12. és Andrássy-ut 26. és dr. Fgger Nándor., gyógyszertára Váczi körű: 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom