MAGYAR SZÍNPAD 1903. február (6. évfolyam 32-59. sz.)

1903-02-08 / 39. szám

1903. . február 8. Sajnálom, hogy nem választhattam első szerepül »Fides«-1, melyben több alkalmam lett volna érvényesülni, mint Amneris-ben. A vándoréletet rendkívül kedvelem és nem igen tudnék hosszú ideig egy városban működni. Néhány évvel ezelőtt a boldogult Jahn, a bécsi Operaház igazgatója fényes ajánlatot tett nekem, melyet azonban czigány temperamentumom miatt rem fogadhattam el Én még oly naiv vagyok, hogy üldöz a vágy mindig más és más közönség előtt énekelni A kulisszáik möaüL Budapest, február 8. Herczeg Ferencz uj darabja. A Vigszínház színpadán most az évad egyik legérdekesebb újdonságára, Herezeg Ferencz : Kéz kezet mos czimü uj vígjátékára készülnek. A darabból mindjárt a Bacsányi bemutatóját követő napon megtartották a nagyérdekü újdonság olvasó próbáját s azóta a Vígszínház egész tevékenységét ennek a darabnak szenteli, melyet idei évadja legnevezetesebb eszményének tekint. A Kéz kezet mos, értesülésünk szerint, a jövő hét végén a lámpák elébe kerül. Simonyi óbester. A Nemzeti Színház müvészgárdája most Simonyi óbester-re, Martos Ferencz darabjára készül, melyet a szinház korhű kiállítással visz a közönség elébe. A hangulatos darab, mint a színházi világban hirlik, nagy sikerrel biztat. Az érdekes újdonság, Császár Imrével a czimszerepben, valószínűleg már a jövő héten sorra kerül. Coquelin és — Hochstein. — Apróság, a Co^ueiití-napokból. — Ditrói Mór, a Vígszínház művészeti igazgatója, mondta cl ezt a jóizü s a mellett rendkívül jellemző apróságot: — A mult hetekben nálunk járt Coquelin megszerette volna nézni az uj parlamentet. Ezért hát megkérte Faludi Miklóst, adjon valakit melléje kisérőnek. Természetesen olyat, a ki a képviselőházban is ösmerős legyen, na meg francziául is értsen. A legkitűnőbb kisérő persze a Vígszínház dramaturgja maga lettvolna, a ki egyike a legjobb francziáknak, vagy pedig dr Komor titkár, a ki nyelv-zseni volta mellett az országgyűlési gyorsírói kar tagja, de egyikőjük sem akarta feláldozni rendes ebédutáni — sakkpartiját. Van a Vígszínház iskolájának egy Höchstem nevű növendéke, egy eminens franczia, ki számtalanszor helyettesitette már a nyelvtan órán a franczia professzort. (A beugrás egy nemének tekintette ezt a derék Hochstein, amire minden amticziózus fiatal szinésznek örömmel kell vállalkoznia.) Nos, Faludi Miklós elhatározta, hogy Höchstem- t rendeli ki a Coquelin oldalára. Persze Hochstein oda volt a boldogságtól, mikor közölték vele, hogy ő fogja a nagy franczia művészt kalauzolni. A kényelmes, nehézkes, kövér fiu — a Loule kolosszusszerü tábornoka — bámulatos fürgeséggel termett fent a Faludi Miklós szobájában, hová pár pillanattal később Coquelin is megérkezett. — Engedje meg Mr. Coquelin — szólt a kölcsönös üdvözlések után Faludi Miklós — hogy bemutassam Mr. Hochstein-1, ki lesz szives elvezetni önt az országházba. — Monsieur Hochstein-1 ? — kérdezte Coquelin. — Szolgálatjára! — hajtotta meg magát a Vígszínház növendéke. Coquelin megbökte homlokát a mutatóujjával. — Ah, Hochstein, ah, Hochstein?! — mondta aztán. — Igazán örvendek, el vagyok ragadtatva! ßecs-ben sokat beszéltek nekem kegyedről, a kiváló magyar művészről. Szerencsémnek tartom, hogy a nagy Hochstein-X, a hires Hochstein-X megösmerhettem . . . Hochstein ámult-bárr.ult, mert mégsem volt annyira franczia, hogy tudta volna, hogy nem valami félreértéssel, csak egy — udvarias francziával áll szemben. Pipolet. Szinházi pletykák. Budapest, február 8. Vasárnapi apróságok. I Sántha bácsi fájdalomdija. A Monna Vanna nagy sikerének illusztrálására elmondottunk a minap egy színházi történetkét, melynek Sánta Tóni bityánk — igy nevezik a Nemzeti Szinház pénztárosát a színházi világban — volt a hőse. Sánta bácsi félretett egy földszinti jegyet a Monna Vanna valamelyik előadásához Csillag Teréz, a Vígszínház művésznője, számára. A művésznő nem küldött el jegyéért a megállapított időben, Sánta bácsi tehát újból odaígérte azt a Nemzeti Szinház egy habitüéjének, egyik ismert mágnásunknak. Az előadás kezdete előtt pár perczczel Csillag Teréz mégis csak megelent a rezervált jegyért és a derék, jó pénztáros, hogy meneküljön a jegyére várakozó gróf elől — a ki előtt módfelett szégyelte magát — megszökött a pénztár kis fülkéjéből és kalap, kabát nélkül dideregve a szinház udvarán, várta, mig a mágnás ur megunja a várakozást és eltávozik a pénztár vasrácsa mellől. Mi megirtuk ezt a históriát és a jegy nélkül maradt gróf ur több, mint bizonyos, hogy elolvasta a Magyar Színpad illető számát, mert nemesen elhatározta, hogy kárpótolja valamiképen Sánta bácsit, a ki ő miatta volt kénytelen dideregni a Nemzeti Szinház udvarán. Fogta magát a gróf ur és elküldött három üveg jóféle pezsgőt és egy doboz finom szivart Tóni bácsinak, a ki még a Csillag Teréz rezervált jegyét is hajlandó leit volna néki átadni, ha lehetett volna. Sőt, még fagyoskodott is is miatta a hideg, téli estén — kalap és kabát nélkül. Efajta fájdalomdijakat — azt hisszük — — szívesen fogad máskor is a Nemzeti Szinház érdemes pénztárosa, a ki bizonyosan nem veszi rossz néven, ha más alkalommal is leleplezzük apró és ártatlan csinytevéseit II. Kassai Vidor szerencséje. A legdicsőbb emlékezetű Saint-Hypotbése gróf, a termetre kicsiny, de művészetre legnagyobb komikus: Kassai Vidor — hosszú szünet után — megjelent a hét egyik estéjén a Népszínház kulisszái mögött. Váczra vonult vissza nyugalomba Kassai Vidor, ott tölti csendben napjait, vissza-visszaemlékezve az ő népszínházi nagy sikereire. Néha mégis csak idehúzza a lelke az elhagyott kulisszavilágba, betér egy kis tereferére, pletykára a Népszínház színpadi folyosójára, régi kollegái nagy örömére. Különösen a szinházi kis csillagok szeretik körülfogni egy-egy ilyen vizit alkalmával a jó Kassai bácsit, mert mindig van az ő számukra egy elmés, mulatságos történetkéje. Legutóbb is egy csomó szőke meg barna szinházi szépecske közölt udvarolgatott a nyugalomba vonult művész, mikor egyik volt kollegája lép hozzá nagy sebbel-lobbal. — Szervusz Vidorkám ! — Adjon isten jó estét! — Gratulálok, gratulálok ! — Nekem ? Mihez ? — A szerencsédhez! Kassai Vidor arcza nyugtalanra vált. Integetni kezdett, hunyorgató szemekkel, indiszkrét kollegájának. — Jó, jó ! Csak hallgass ! — De nem hallgatok én! Csak tán nem akarod eltagadni, hogy tízezer koronát nyertél az osztálysorsjátékon ! Bumm! Lecsapott a bomba! Kassai bácsi le volt leplezve. Mindenfelől szorongatták a kezeit, a szőke és barna színpadi csillagok rendre gratuláltak. Kassai Vidor kivette a tárczáját, sorban mindenkinek adott egy-egy koronát azután suttogva megkérte a kis társaság minden egyes tagját: — Nehogy tovább adjátok ezt a hirt ! Azért kaptatok ajándékot, hogy hallgassatok! Az kéne csak még, hogy azok is, a kik még nem tudják — sorra pumpoljanak . . . Tartarin. 3_ Felvonásközben. Budapest, február 8. Egy kupié és következményei. A Bob herczeg előadásain estéről-estére nagy sikert arat Kovács Mihály aktuális kupiéival. A kitűnő komikus, mióta a nagysikerű magyar operett előadásai folynak, szorgalmasan böngészi a napilapokat és keres uj thémákat uj kuplékhoz. Zichy Jenő gróf legutóbbi képviselőházi beszédének napján szinte kínálkozott a pompás théma, melyet következőképen szedett rigmusokba a Bob herczeg poétaszerzője, Martos Ferencz. Kit fáklyával ünnepelnek : A nemes gróf, a dicső Mindnyájunknak örömére Nagysokáig éljen ö ! Az országnak érdekében Kormánypártból ö kilép, Bár akadna több ily grófunk, Mint e honfi-mintakép. Az országnak száz bajára Keres mindig jótevő, Édes médi — Édes médi — Édes médiczinát ó . . , A kupiét óriási hatással adta elő Kovícs Mihály két estén egymásután, a harmadik estén pedig még fokozottabb sikerrel, mert ott ült az egyik földszinti páholyban maga a kupié hőse: Zichy Jenő gróf, a kit végre is behajtott a kíváncsiság a színházba meghallgatni, mi t énekel róla az a fránya komikus ? Ugy látszik, a kupié nagyon tetszett a nemes grófnak, mert másnap gyönyörű mívű ezüst czigarettatárczát hozott a posta Kovács Mihálynak. A megénekelt Zichy gróf ajándéka volt az ezüst tárcza. Ügyelő. Vidéki szinpadok. Budapest, február 8. A győri színházban nagy sikerrel került bemutatóra a Niniss. * A pécsi szinházban Tapolczai Dezső, a Vígszínház kitűnő művésze vendégszerepelt roppant tetszés mellett A polgármester-ben, s Az őrnagy ur-ban. Külföldi szinpadok Budapest, február 8. Mint a bécsi Zeit-ban olvassuk, egy orosz iró Maxim Gorkij czimen színmüvet irt, melynek szereplői Gorkij legmarkánsabb alakjai. * A berlini Deutsches Theater tegnap délután mutatta be meghívott közönség előtt Dreyer, A segédtanár ur szerzőjének Az élet völgye czimü, a czenzura által betiltott történeti vígjátékát. Az érdekes darab legpompásabb alakját, a felszarvazott őrgrófot Bassermann játszotta, az őrgróf feleségét Triesch, s a parasztlegényt, akivel az őrgrófné elszórakozik: Rittner. A czenzura azért nem engedte meg Az élet völgye szinrehozatalát, mert hasonlatosságot talált e mü cselekménye és a szász trónörökösné ős mert regénye között. * Berlin-ben Heinrich v. Schwiestel Kéz kezet mos (

Eine Hand wäscht die andere) czimü egyfelvonásos vigjátéka kerül színre legközelebb. Tudvalévően Herczeg Ferencznek is van egy ilyen czimü bohósága, melynek még e hó folyamán meg lesz a bemutatója a Vigszinház-ban. = Wfliier és erÜRbasm cs. és kii. udvari szabó II. Vilmos császár udvari szállítói, Portugál kir. udvari szabók, József foherczeg udvari szállítói, József Ágost fóherczeg kamarai szállítói, Fülöp orlednsi herczeg udvari szállítói. (Budafest, Váczi-utcza 2. sz.) Egyenruhák minden ciapatnembeli tiszt részére. Minden egyenruhás testület őszes csikkéit szállítja. Önkéntesi felszerelések legjobb beszerzési forrása. Bevonuló önkéntesek díjmentesen kapnak folyamodványmintákkal és egyéb tudnivalókkal ellátott könyvet Minden szakra külön árjeg zék. Sxiaésiek és SXiBéSinék figyelmébe ajánlom a Foriutufraczvizet, mely különösen előnyösen használható a vaselinnal való lemaszkirozás után, a mennyiben az arczról a fényt eltávolítja.