MAGYAR SZÍNPAD 1903. február (6. évfolyam 32-59. sz.)

1903-02-24 / 54. szám

1903. február 22 7 Budapesti színpadok. Budapest, február 24. A Vígszínház uj darabja, Herczeg Ferencz: Kéz kezet mos czimü szatirikus vígjátéka, beváltja azokat a reménységaket, melyeket a szinház ehhez az újdonságához fűzött : az uj Hercz>g-vigjáték igazi kasszadarabba növi ki magát melynek előadására már elővételben viszik 'el a jegyek legnagyobb részét. A zajos derültségek nem szünetelnek a darab első jelenetétől az utolsóig s a minden zugaban zsúfolt házban valósággal viharzik a jókedvű kaczagás. A szereplők : Csillag Teréz, B. Kertesz Ella Hegedűs, Szerémy, Góth, Balassa, Vendrey és Győző remekelnek. Herczeg uj darabja, melynek állandó sikere most mar kétségtelen, a hét minden estéjén szinre kerül. * A Magyar Királyi Opera legközelebbi újdonsága Pucini-nak Toua czimü dalmüve lesz mely a kontinens operai színpadán, a hol csak bemutathatták, a legnagyobb sikert aratta. Az újdonságra a Magyar Királyi Opera mar huzamosabb idő óta készül s bemutatója, mint értesülünk, márcJus közepén lesz. Tosca czimszerepét Krammer Teréz fogja énekelni. A Magyar Szinház Jérdekes újdonságot mutat be vasárnap délután. Ez az újdonság a Grankapitány gyermekei czimü látványos dráma. A Vígszínház-ban tegnap tartották meg az olvasó-próbáját Beöthy László : Kovácsné czimü ötfelvonásos bohózatának, mely a szinház legközelebbi ujdonsaga lesz. A bohózatból ma már a színpadi próbák is megindultak. A Nemzeti Szinház-ban holnap tartják meg a főpróbáját a sajtó meghívott képviselői előtt, Martos Ferencz csütörtökön bemutatóra kerülő történelmi vígjátékának Simonyi óbester nek. A darab a napoleoni harezok idejében, 1815 ben játszódik le. Színhelye Francziaország Marcigny nevü városkája, az első és harmadik felvonás a városban, Des Tourelles marquisné kastélyában, a második a város végén levő táborban történik. A szinház uj korhű jelmezeket és díszleteket készíttetett a darabhoz. Az újdonság teljes premier-szinlapja a következő lesz: Simonyi óbester. — Történeti vígjáték 3 felvonásban. Irta: Martos Ferencz. — Személyek: Vitézvári báró Simonyi József, a hassziai homburg lovasregement ezredes kapitánya ... Császár Özv. Des Tourelles Loise marquisné P Márkus E. Desmarennes grófné Lánczy 1. Jul ette Ligeti J. Aczél ! kapitányok Mészáros Luzsénszky ) hadnagyok - Apagyi ... ... Pál fi Zelenay ... ... Horváth Krupsoky, káplár... ... Molnár Az óbester legénye... ... ... Rózsahegyi Becsky, közhuszár ... ... Bakó Egy huszár ... Kőrösmezei Riverolles vicomte Dezső Bresseau, költő... ... ... . Naday Marcigny polgármestere Gabányi Jeeyző. - ... Latabár D'lvetot Hetényi D'Ivetotné .. Paulainé Morin ... ... ... Faluti Morinné .. ... Meszlényí A. Beaugirard Egressy Beaugirardné ... K. Geró L. Öreg paraszt .. ... Gabányi . Tubo'y KI. Munkácsy M Paulay E. ... Hans H Saint-pierri úrnők Parasztleányok Lakáj ... .. Utczai hegedűs Deák Narczisz A Magyar Szinház-ban estéről-estére zsúfolt házak mellett játssza Pálmay ilka A bajusz fő női szerepét, melyben a diva is művészi pályájának egyik legszebb diadalát aratta. A bajusz tölti be a hét egész műsorát s jövő hétfőn egyfolytában éri meg huszonötödik előadásának első jubileumát. = A >Zanélö Magyarország« idei X. évfolyam harmadik füzete jelent ma meg, s a kővetkező érdekes és divatos zenemű- újdonságokat hozza előfizetőinek: I. Lengyel Miska. »Kátsa czigány frakkban« magyar dalt. II. Hoppe Rezső. »Jellemdarab« Charakterstück, zongorára. III. Huber Sándor. »Amit az inasok fütyülnek«. Franczia négyes »Gassenhauer« quadrille. IV. Zsadányi Armand. V. Magyar ábránd Magánhegedüre. V. Ungar. Fantasie, für solo violin. A legkedveltebb zongorazenemü-ujdonságokat hozza e minden zenekedvelőnek kiváló fontosságú zenemüfolyóirat, ugy, hogy előfizetői az érdemesebb zenemü-ujdonságot — a mi az év leforgása alatt megjelenik havonta kétszer — mindenkor 12 oldal tartalmán kapják Előfizethetni a most megindult 10 évfolyamra negyedévben 6 füzetre 3 koronával a »Zenélő Magyarország« zenemükiadóhivatalában Budapesten, VIII., József-körut 22—23 , honnan érdeklődőknek mutatványfüzetet ingyen küldenek s honnan minden nyomtatásban megjelent zenemű a legjobban megrendelhető A kulisszák mögül Budapest, február 24* Vendégek az Operaházban. — A szezon érdekességei. — Az idén valóban nincs oka panaszra az Operahíz közönségének. Eleven, változatos és tartalmas volt eddigelé is dalszínházunk reper toirja és a szezon második felére is érdekes meglepetéseket tartogat közönsége számára Mader Raoul, az Operaház szerencséskezü igazgatój i. Két magyar szerző — Goldmark és Hubay — operája került eddig szinre, mind a kettő megérdemelt nagy sikerrel^; most készülnek Puccini Toscá-)ára, mely ugyancsak zenei eseményszámba fog menni és még egy kis magyar A Jaguar gzinpad" tárczája. A szabadjegy*. Irta: Hegedús Gyula. Budapest színházi viszonyaiban hatalmas szerepet játszik a szabadjegy. Nincs olyan ember Budapesten, a ki legalább egyszer életében ne ment volna szabadjegygyei színházba. Ismerek igen jóállásu és jómódú urakat, a kik harminezpengős vacsorával hálálják meg valamelyik segéd-szinmüvésznek a szabadjegyet. Hallottam szenvedélyes vadászokról, a kiknek csak tiltott vadra fáj a foguk. Ezeknek a lelki világával próbálom magyarázni a szabadjegyek tehetős, sőt néha gazdag maniakusait. Hogy egy nap alatt átlag hány ember fordul a magamfajta szinészemberhez szabadjegyért, azt hamarjában ki se tudnám számítani. — Édes öregem, — szólit meg a múltkor egy sn erősöm — szeretnélek megnézni A doktor ur-ban. De csak akkor, ha szabadjegyet is adnak. Adsz egy páholyt . . . majd! ? — Jó, majd adok egyszer. — De kérlek, ha lehet, ne nyomtassák rá, hogy szabadjegy . . . A házmesterem súgja, mikor bebújok a liftbe: — Kérem, nagyságos ur, lehetne egy jegyet a színházba — holnap ? . . . A kávéházi főpinczér: — Nagyságos ur, holnap kimenőm van . . . egy jegyet nekem és egyet a barátnőmnek . . . ha lenne kegyes. A pénzbeszedő: — Jó, jó művész ur, nem baj, majd eljövök tizenötödikén ... de talán szabadna szombatra két jegyet kérni . . . * Egy színész jegyzetei czim alatt a Vígszínház illusztris művésze czikksorozatot indított meg a »Budapesti Naplóv-ban, melyet ez a jóizü humorral megirott czikk vezet be. A szerk. Es jár szabadj egy gyei színházba suszter, a ki valaha egy sárga csizmára sarkantyút vert, lakatos, a ki valaha egy szeget reszelt meg a szinház. számára. Hát még a rokonok! Sohasem tudtam, hogy annyi »szegényebbsorsu« rokonom van. Ugy nőnek ki a földből, mint a gomba Körülbelül kétezer unokatestvérem jelentkezett egykét év alatt. Mind volt már színházban szabadjegygyel. És mindig kértem a részükre, a mikor csak akarták, sőt, — — a mit legjobban csodálok — kaptam is . . . Érdekes azonban, hogy mig bárkit is hozzásegítek egy-egy szabadjegyhez, magam csak a legritkább ese'.ekben jutok hozzá! Sokszor tűnődtem ezen a bolondos dolgon. Nem is tudom megállani, hogy meg ne kérdezzem ez uton okosabb emberektől, mi lehet az oka ennek a sajátságos rendszernek. Olyanfajta ez, mint az a tüzrendészeti intézkedés, mely kimondja, hogy nem szabad szrnielőadásokat tartani olyan épületben, a mely legalább három oldalon nem áll szabadon Ellenben szabad ilyen épületben orfeumi produk cziókat tartani, vagyis égő szurkot enni, fáklyá kat dobálni, főzni, rumot égetni és szivarozni sőt szabad vegyiszerekkel is experimentálni, stb Szabadjegyet kap mindenki, — könnyen egyszerűen — de a színészek csak nagy után járással és költséggel élvezhetik a szabadjegy gyönyöreit. Vegyük csak az Operát. Az Operában csak déli 11 óráig bedobott blanketták »vétetnek figyelembe«. Már most én, teszem, ma el akarok menni az Operába. Délelőtt próbám van (mert az mindig van), tehát személyesen nem vonulhatok a frigy — akarom mondani jegyszekrény elé, hanem hordárral küldöm a kérőlapot — ez ötven krajezár. Tehát előre csak ötven krajezárt adok csak a reményért. Hat órakor este meg kell jelenni a portás kis előszobája előtt és az asztalra kitett lapok közül ki kell gusztálni a kék c?eruzával keresztülhúzott jegykérő czédulát és hódolattal tudomásul venni, hogy nincs jegy. Persze, ide is hordárt küld az ember és fizet megint ötven krajczart — vagyis azért, mert jegyet nem kaptam, egy forintot áldoztam a hordáripar föllendítésére. Megvásároltam tehát a jegyet, mialatt a suszter, a lakatos, a házmesterek tömege s a rokonok vigan mentek be szabadjegyeikkel a színházba. Egyszer egy hordárt elküldtem a névjegyemmel három színházba egymásután. Sehol sem adtak jegyet. Fizettem neki a különböző várakozási időkért három forintot. Végre is vettem az egyik- színházba pénzért jegyet és láttam, hogy a szinház üres — sőt felismertem a nézőtéren több notórius szabadjegyest. Furcsa dolog a szabadjegy, de még furcsább a szabadjegyes A szabadjegyes soha sincs megelégedve. Rossz az előadás, a világítás, a székek, a ruhatár, a buffet, minden. A szabadjegyes a legveszélyesebb összehasonlító. Vannak régi szabadjegyesek, a kik még emlékeznek öreg művésznők gyermekkorára és kérlelhetetlenü konstatálják a romlást. Becsületes fizető emberek gyönyörködve súgnak össze: jaj, de kedves — de nagyszerű — és a szabadjegyes szuverén irosolylyal veti oda: »de rmlyen volt ebben X vagy Y !« Rendesen későn is jön a szabadjegyes. Százával tolongnak a pénztárnál. — Ugyan kérem, — megint azt a komisz nyolezas széket kapom! Biztosan nem csináltatták még meg a kiálló szeget. Megint ki fogja szakítani a nadrágomat. Az ember ráfizet erre az ósdi színházra . . . Felkelti az egész sort egy hangos rutinos szabaddal. Lecsapja a széket, kiveszi a gukkerjét, hangosan fújja az orrát, lármásan utasítja vissza a kinált szinlapot és magától nem lapsol soha — csak ha Weidinger bácsitól kapta a jegyét. Akkor is csak azért, mert akkor muszáj, a siker érdekében. f

4" KEK TE * - rlf TT «-> AJ. 0 folyadék a vörös feirepedt és dmva kezet 3 nap alatt bársony almává és hófehérré teszi. I üveg ára 80 fillér. Hoatal Bzétlviixclée 4 tlveur rendelésénél portoürentei« Kapható : KEKPELör Budapest, V., Llpét-kirut 28