MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)

1892-01-15 / 2. szám

magvar színpad. határozását befolyásolni akarnák. Az ily forsirozás | gyakran inkább árt, sem mint használ. Nem kevésbé fontos a könyvelői állás be- j töltése is. Köztudomású, hogy eddig a könyv- , vezetés nem felelt meg a legszerényebb követel- : ményeknek sem. Olyan embert kell tehát ez állásra megválasztani, kinek szakképzettsége munkaerő, kitartás, szigorú kötelességérzet, megbízhatóság, lankadatlan buzgalom s nemes ambiczióval párosuljon. Nem akartam ugyan nevet említeni, mivel a név az illetékes tényezők előtt eléggé ismeretes, de mégis megteszem. E férfiú az általánosan ismert Valentin Lajos. Komoly szakférfiú e téren, a minek nem egyszer adta fényes tanúbizonyságát a kongresszusok alkalmával, mint a számadások megvizsgálására kiválasztott bizottsági tag s a ki már hónapok óta igyekszik helyrehozni azokat a mulasztásokat és rendetlen, illetve helytelen könyvelést, a melyeket az illető megválasztott hivatalnok 12 év óta lankadatlan szorgalommal elkövetelt. Megválasztását minden pályázat mellőzésével határozolt nyereségnek tartanám egyesületünkre, mely egy valódi, kötelességének élő, pontos hivatalnokot nyerne benne. És ha némelyek tetszésével nem.is találkoznék az ő jelenléte a központi irodában, de színészetünknek kétségtelenné előnyére válnék ez erélyes, rendszerető s megbízható szakember előrelálhatőan buzgó munkálkodása s fáradhatlan szorgalma. Ha esetleg a pénztárnok nem egyesületi tagból lesz. minden tisztességes eszközt meg kell ragadnunk, hogy legalább a könyvelő egyesületünk tagja legyen. Sopron, 1892. január 2-án. Somogyi Károly szinigaztó. Főváros. — Lautes Assunta elbocsátása. Az opera színházi törvényszéke a napokban Zichy Géza gróf elnöklete alatt ülést tartott, és Lantes Assuntát, az öltözőjében minap provokált botrány miatt az intézet kötelékéből elbocsátotta, még pedig azért, mert az intendánsuak nem engedelmeskedett és az előadás meghiúsítását kisérlette meg. A törvényszék tagjai az intendánson kívül Alszegi Kálmán rendező és Véc-sei Sándor báró jogtanácsos voltak. Tanuként Kiss Dezső ügyelő szerepelt. — Előadás a nemzeti színház nyugdíjintézete javára. A nemzeti színház nyugdíjintézete érdekes előadást rendez e hó 29-én saját alapja javára az operaházban. A «Nagyapó«, Szigligeti régen adott énekes vígjátéka kerül a jótékony előadás alkalmából szinre. A fö női szerepet Blaba Lujza asszony adja, a többi szerepeket pedig Abrányiné Wein Margit, Takács Mihály s Hegedűs, és a nemzeti színház elsőrendű tagjai adják. — Csiky Gergely utódai hosszas diplomatizálás után végre mégis ki vannak szemelve. A nemzeti színháznál drámabirálók lesznek : Ambrus Zoltán, Bartók Lajos és dr. Váradi Antal, a szinésziskolában megürült dramaturgiai tanszéket pedig dr. Alexander Bernát tölti be. Az utóbbi már a jövő héten megkezdi működését. — A színészek zsebnaptára. Bártfai (Paezona) Antal orsz. szinészegvesületi titkár szerkesztésében és kiadásában megjelent a színészek zsebnaptára és évkönyvének hatodik évfolyama az 1892-ik évre. Az érdekesen és tanulságosan összeállított naptár — amely minden színészre nézve nélkülözhetetlen — 1 frt 20 krajczárért kapható a szerzönél.s — Hero és Leander-t, Grillparzer költői szépségekben gazdag drámáját e hó 9-én hosszas pihentetés után adták a nemzeti színházban. Hero és Leander költői szépségeinek teljes erejével hatolt a nemzeti színház színpadán s csak az igazgatóságtól függ, hogy a szerelemnek ez a költői apológiája ne sülyedjen vissza az ismeretlenség évtizedes homályába, hanem repertoire-darahja maradjon a nemzeti színháznak, melyben a közönség időről-időre igazi műélvezetet talál. Grillparzer darabja e görög mithológia egyik legbájosabb mesé,ét tárgyalja : a Heroja szerelméért a Heleszpontot átúszó Leander történetét, a kit egy viharos éjen a tenger megöl, hogy kidobja hulláját Hero lábai elébe, a ki holt kedvesének láttára, a tengerben keresi a halált, ugyanazokban a hullámokban, mélyek Leanderjének életét elrabolták. Grillparzer eltér a mithologiálól, a mennyiben darabja végén Hero nem ugrik a tengerbe, Iranern a parton hal meg halott Leanderje mellett. De ez egészen mellékes. Grillparzer Heronak és Leandernek, az akadályokat nem ismerő, önfeledt és egymásért meghalni kész szerelem e két szimbólumának tragikus sorsát, egy igazi poéta szingazdag, erőteljes es melo. dikusan csengő versekben énekelte meg és darabja szigorúan vett dramaturgiai értelemben, tán nem is annyira dráma, mint inkább drámai költemény, mely felvonásokra tagolva tárja elénk a szerencsétlen szerelmes pár sorsát. De ha a darabban a drámai akczió csak vékonyka, itt-ott teljesen elvesző erecskéhez hasonlóan csörgedez is, annál hatalmasabban hömpölyög benne az érzés áradatja s alig ismerünk darabot, mely erőteljesebb vonásokban adná egy szerelem lélektani rajzát, mint a minőt Grillparzer nyújt Hero szerelmében. Herót F á y szeréna játszotta és Herója minden izében gondosan kidolgozott és magas művészi nivón álló alkotás volt. Az első felvonás végén, midőn Leandert először meglátja,' a harmadik felvonás szerelmi jelenete, a negyedikben mikor érzéki vágygyal eped kedvese u.án s végre kétségbeesése a halott Leander fölött, igazi művészi kifejezést nyertek játékában. A fiatal mkvésznönek nagy sikere volt ma este s a közönség az est folyamán sokszor, sőt még a darab végén is hivta. Mihályfi jeles Leander volt s különösen a harmadik felvonásbeli jelenetét játszotta meg nemes hévvel. Janthe-t Palotai Piroska kedvesen, a főpapot Szacsvay, Naulerost Horváth játszotta. — Hirek a népszínházból. Sodorna pusztulása Sudermann hires színművét, e hó 16-án adják először a népszínházban. Judic Anne és franczia társasága csütörtökön és pénteken e hó 14-én és ló-én játszik a népszínházban, bérleten kivül fölemelt helyárakkal. Első naq a «Nebánsvirág»-ot adják, második nap pedig a «Szenes legény szenes leány»-t és a fővárosban még eddig ismeretlen Thibous-féle vígjátékokat a «La corde sensible» és a «L'homme n'est pas parfait». A második est műsorán vannak a hires «Chansonét »-ok is. — A szinészeti iskola drámai osztályának növendékei ma este a várszínházban Feuillet Oktave-nak »A kísértés« czimü ötfelvonásos színmüvében próbálkoztak meg, nem valami nagy szerencsével. Nem tudjuk, mi czéljuk a szinészeti iskola e nyilvános előadásainak: az-e, hogy a növendékeknek alkalmuk legyen színpadi gyakorlatot szerezni? Erre ott van az iskola házi színpada. Vagy az-e az, hogy közönség előtt legyen alkalmuk magukat gyakorolni. Ebben az esetben az ő fejlettségi fokuknak megfelelő darabokat kellene részökre kiválogatni : apró, egyfelvonásos vígjátékokat, blutteket, dramoletteket, nem pedig nagyobb számú személyzetet mozgató szalondarabokat, melyekben az összejátszás nehézsége is súlyosbítja a kezdők feladatát. Ebből a szempontból a szinészeti iskola második nyilvános fellépéséül a lehető legrosszabbul volt megválasztva a Feuillet-féle színdarab, mely magában véve is nagyon gyönge mű, de mint szalondarab már rutint követel meg az előadókban. Ha tehát kevésbé kedvező véleményben vagyunk erről az előadásról, mint a minővel voltunk az elsőről, ezt — legalább egészen — nem akarjuk a növendékeknek betudni, a kikre tehetségüket moghaladó Feladatott róttak. Az egész előadás olyan benyomást telt, mintha vidéki műkedvelők mozoglak volna a színpadon. A legtöbb növendéket, a kit ma este háltunk, a modorosság jellemzi a beszédben ugy, mint a mozgásban. Ezek előrebocsátása után megemlíthetjük, hogy Szolinszky Olga (IV. oszt.) sok igyekezettel játszotta Vardes grófnét és Ábrái Aranka rokonszenves megjelenés volt Dumeul asszony zerepében. Kükemezei G. (IV. oszt.) nagyon affektált Helen