MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)

1892-02-05 / 4. szám

51 MAGYA K SZINPAD. A szerződtetések küszöbén. Ez a sivár »stréber-«irányzat, mely a mai társa­dalmat jellemzi, a művészetben is meghonosodott. A te­hetség nélkül szűkölködők egész raja özönli el a színé­szetet, kik titáni igyekezettel iparkodnak a zsírosabb pozi­cziókat elfoglalni. Akárhányan kopogtatnak nálunk, az mind elsőrendű művész, s mint ilyen tart igényt szerződtetésre. Nem sze­mélyes czélzások készlelnek bennünket e czikk Írására, de a magyar színművészet ügye, mely kezd nagyon hason­lítani ahhoz a monakói miniatűr hadsereghez, hol csupa tisztek voltak, közembert pénzéi t sem lehetett kapni. Pedig valamint közemberek nélkül hadsereg, azon­képen kardalosok nélkül színtársulat sem képzelhető. A szerves működésnek a kórus épp oly oszlopos föllétele, mint az ünnepelt diva vagy a mennyet rengető tragi­kus hős. Ezzel szemben konstatálhatjuk saját személyes lapasz­talatainkból, hogv Magyarországon nemcsak, hogy elég kó­rista nincsen, de a meglevő anyag is oly csenevész s annyira föladatának színvonalán alul áll, hogy már a legközeiebbi jövőben ez oldalról is válság fenyegeti a magyar színészetet. Persze a központ emberei saját halhatatlanságuk bolygó kérdéseivel vannak elfoglalva, semhogy erre ráér­nének komoly ügyet venni. Nekik elég az, ha a tagsági dijak befolynak s a nyugdijilletményekben nem mutatkozik megbotránkoztató hátralék. A többi — gondolják — a jó Isten dolga, kiről Zsiga czigány is tudja, hogy a madárnak fészket és élel­met tud adni. Pedig az a kardalos kérdés oly közvetlenül érinti a színészet életbevágó érdekeit, hogy megérdemli, megkí­vánja a vele való tüzetes foglalkozást. Nagyon jól tudjuk, hogy a vidéki színészet nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy oly díja­zásban részesítse a karénekeseket, mely ezt az állást csábító exiszteneziának tüntetné fel. Nagyon jól tudjuk, hogy épen ez a körülmény teszi nehézzé annak az óhaj­nak a teljesedését, hogy a vidékrd a pályára készült s kellő zenei elöösmeretlel rendelkező kardalosokat lehessen kapni. De mindennek ellenére lehetne a dolgon ha nem is segíteni, de legalább tűrhetőbb állapotokat teremleni. Igaz ugyanis, hogy a karénekcsek legtekintélyesebb hányada átmeneti állapotnak tekinti állapotát. Nos ez a körülmény az, melyet a színészet hasznára fordíthatna, ha t. i. az egyesületbe való felvételeknél megkívánná, hogy mindenki mielőtt e pályára lép tartozik bizonyos mennyiségű kóru­sokat betanulni, mert csak ez által lehet a színpadra való lépese első pillanatában azonnal hasznos tagja a színészetnek. A fővárosban annyi nyilvános és magán zeneiskola van, hogy ezt a szerény qualificatiót mindenki, ki e pá­lyára készül, minden különös vesződség és költekezés nélkül megszerezheti magának. Ha van tehetsége, akkor ugy is hamar el fogja hagyni a kóristai positiót. ha pedig nincs, akkor legalább egy pillanatig sem volt here. Mert bizony a magyar színészet még a legarravalóbb tagjait sem tudja érdemük szerint fizetni, annál kevésbé heréket tartani. Azok az ifjú óriások pedig, kik e terv hallatára orrukat fogják fintorítani, azoknak csupán azt hívjuk em­lékezetbe, hogy Tihanyi, Halmi, l jházi. Vízvári, Odry, Takáts, Kiss Béla stb. stb., mind kórislaságon kezdette a pályát. x Nem szükség tehát attól vissza retteniök Főváros. Azon tiszteli előfizetők. kik inrji utólnji »cm lát. színink linjliinilániik fizetni. utoljám liUjnk lel. Ii<>||> Initrnlékaiit nzoiiiinl küldjék lie. mert pénzünk lielinj­taíséirn oly eszközhöz leszünk ként teleitek nynlnl, milyent ml mi»di|| kerülni iikiirtnnk. Minden n Inprn tartozó pénzek, n >T»ldl-nv niiidii--Un, dohány-nteza 14. hz. küldendők he. — A népszínház jövője még mind ez ideig nire ­eldöntve. Va'óban nem tudjuk felfogni az okát, hogy miért késik a népszínházi bizottság e [lontos kérdésben dönteniV Elvégre is ez érdekel minden színházba járó közönséget, de különösen a színházi köröket. — Fehl Zsigmond mint minden évben ugy ez idén is nagyban reclamirozza uj társulatát, és gondoskodik minden héten, a nagy közönséget meglepni egy ujabb mű­vész vagy művésznő szerződtetésével. De, hogy mibe fogja azokat öltöztetni, vagy mit fog velük játszatni? — Az már az opera, és Krecsányi dolga. — Bitről Mór és Teszal Dezső igazgatók több napol a fővárosban töltöttek, hogy a jövő társulatuk szerve­zésére vonatkozólag intézkedjenek, és több újdonságot meg­nézzenek. Megrendelték az idén legnagyobb sikert elért két újdonságát »Kis madarain« Gerő Károlytól és »Kis Mol­nárné« Stojanovitstól. — A kis Moluáriié, Sztojanovils általános sikert aratott operettje, folytonos zsúfolt házakat eredményez. A siker leginkább a kitűnő librettónak és Hegyi Aranka igaz művészetének köszönhető. A zenéje dallamos és fülbemászó. A vidéken bizonyára kassza lesz, és sietünk is ajánlani igaz­gatóinknak, hogy szerezzék be minél előbb, hogy még ebben szezonban előadhassák. Mint értesülünk, az anyag már a napokban készen lesz, és Nemes Ferencz népszínházi tit­kártól megszerezhető. — Helyreigazítás. Lapunk 3-ik számában »A látás« ezimü czikket, nem (mint sajtó hiba folytáni Bródi János, hanem Itódy János, az aradi színház egyik kiváló tehetségű tagja irta. Vidék. — Szat hínáron a társulatnak rosszul megy. Ennek oka az, hogy a közönség nincs megelégedve a társulattal, a mi előre látható volt. Mert Kömlei társulata nem volt ugy szervezve, hogy egy oly nagy igényű közönséget csak némi­leg is kielégítsen, tehát nagy merészség volt Kömleitől ez uj színház megnyitását elvállalni. Mi elhiszszük, hogy Kömlei, ha annak idejébe kapja a színházat, képes lett volna oly tár­sulatot szerezni, mely teljesen kielégítette volna a szathmári közönséget, de most a midőn egy kóristát aranyért sem lehet kapni, képtelenség volt csak megközelítő társulatot bevinni. De még a mi a legfőbb kérdés? semmi féle felszerelés, sem ruha. sem könyvtára. De az hiába nem egyedül ő benne rej­lik, hanem első sorban, a színházi választmányban 1 mert, lm Csóka nem is mehetett be. Ott voltak még inás pályá­zók, kik mindenesetre inkább tarthattak volna igényt, a szín­ház elnyerésére mint Kömlei. A társulat tagjai közül a kö­zönség rokonszenvét, — Perez el Mari, Miklósi Ilonka, Tornai Kancsi, Györliné, Benedek Gyula, Bodrogi, Kömlei — vívták ki. Serédi Sarolta mint vendég log működni. — A magyar színészet ujabb hódítása Dobó Sándor, a vidék egyik kiválóbb és legszorgalmasabb igazgatója, ma kölölt szerződést a mehadiai színkörre vonat­kozólag és pedig igen előnyös feltételek mellett. Kap ingven színkört, zenét, világítást és t i z szobát a társulat részén-. K szerint Dobéi társulata lesz az első magyar társulat, mely állandóan fog évente két és fél hónapot Mehadián tölteni. Nem tartjuk fele-legesnek itt megemlíteni, hogy egyik vidéki igazgató, Reich Jakab bérlőnek 1000 frlot ígért szinkör-bért. és Reich |)ol>öban nagyobb garantiát találván, neki inkább ingyen adta ki a színkört. A szezon kezdődik Junius 15-én és tart Augusztus végcig. — Károlyi l.itjos tar-ulata január 3-a ota műkö­dik Trencsénben a közönség élénk pártolása mellett. Eddig színre hoztak a következő darabokat: A nagymama, Fene­leánvok, Kékssakálu berezeg. Vasember, Csókon szerzett vő­legény, Elektra. Felhő Klári. A közönség kiváló tet-zeset vív­ták ki Rónay Karola, Károlyiné, Szilagy i Etelka, Breznay. Szathmári Lajos stb. ^iniáiidi Zsigmond Virágvasárnapiul az igaz­gatást megszünteti. Felszerelését készpénzért olcsó aron eladja, vagy csekély összegért bérbe adja. Bővebb letvilágo« sitással szívesen szolgál szerkesztőségünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom