MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)
1891-10-15 / 3. szám
3 MAGYA K SZINPAD. nak, sőt ugy felsült, hogy ehez hasonló az egész budai korszak alatt a magyar színpadon nem fordult elő: 1835. okt. 31-én lépett fel Hamletben s a Honművész azt irta róla, hogy soha Hamletet ennél rosszabul nem adták. S ezen véleménynek inkább adhatunk hitelt, mint amaz üres tömjénezésnek, melylyel Celesztin alakításait az előtt kisérték a tadósitók, mert ekkor máiBajzával, Vörösmartyval, Toldyval találkozunk a kritikai munkásság terén s mert a Honművész is előkelő helyet foglalt el e tekintetben. Bajza szerint Celesztin képviselte legvégső túlzásában azt a régi iskolát, mely a szini előadás becsét bizonyos látszólag művészi szavalásba helyezte, melynek növendékei kiemeltek néha egyes, gyakran teljesen lényegtelen szavakat és phrásisokat, dagályos, kiabáló hangon s az egész szerepet bizonyos félig kiáltó, félig éneklő szólejtéssel mondották el, még pedig oly handabandázó taglejtés kíséretében, a mely nem alkalmazkodott sem helyzethez, sem indulathoz. Celesztin Hamletjében nem volt semmi természetesség, alapos tanulmányok liiján volt, s ferde útra jutván, a heves és indulatos declamátióba a pathetikus szinfalliasogatásba helyezte a színpadi művésziességet, mely modor által, miután hatalmas organunnnal is rendelkezett, a művészi érzék nélkül való közönségnek imponált s innen voltak nagy, de olcsó sikerei. Bartha János is sok hajlandósággal birt a túlzásra s gyakran abban találta a művészetet, ha minél inkább dörgette iszonyú baszus hangját, mely fénykorában a Wesselényiét is felül multa. Ezt a túlzó, kiabáló modorát átvitte a nemzeti színházba is, hol nem egyszer méltó megrovásban részesité öt e miatt Vörösmarty. Több eredeti képességet senki nem vitt a színpadra, mint Bartha. Benne veszett el legnagyobb tragikai tehetségünk s mégis gyakran kellett tapasztalnia, hogy a tanulmányok segítségével kevésbbé áldottak is nagyobb sikert arattak. Néhol eltalálta a kellő hangot, sőt az érzelmeket, indulatokat is jól fejezte ki, a lelki állapotokat is helyesen tükröztette vissza, ilyenkor a művelt közönséget s a szigorú kritikusokat is bámulatra ragadta remek já'ékával, erő és érzés jellemezték ilyenkor alakítását, máskor pedig végig kiáltozta, végig dühöngte szerepét. Ezen folytonos ingadozásait a kiválóság és mindennapiság között tanulmány által nem szabályozott .genialitása okozta. Hamlet nem tartozott jobb szerepei közé. Érezte ö azt, hogy korlátolt ismeretei folytán Hamlettel nem képes megbirkózni s a nemzeti színházban fel sem lépett benne, csakis a vidéken, vándorszínész korában (1830 körül.) Eredetiséget, erőt és páthoszt öntött ugyan ezen szerepébe is, de játéka inkább változó ihlet, mint biztos számítás és tanulmány eredménye, s így egyenetlen volt. Fáncsy Lajos számító, okos, művelt s iskolázott ^művész volt, ki mindentől óvakodott, a mi durva és kirivó, azonban melegség és erő tekintetében fogyatékos volt. Zászlajára a természetesség eszméjét tűzte s kerülte az üres patlioszt. Benne az értelmiség párosult az ihlettséggel. Ő is csak vándorszínész korában adta Hamletet, mint Bartha, s alakítása a jobbak közé tartozott, mert mély tanulmányra s alapos készültségre építette alakítását. Mindazon által, miután belátta, hogy a nemzeti színházban Egressy s Lendvay mellett ezen szerepben csak harmadik lehet, lemondott róla s többé nem is adta. Az ő valódi tere az intrika volt, a melyen oly kitűnő alakításokat teremtett, hogy ezekről Vörösmarty is csak a legnagyobb elismerés hangján szólott. Ha tehát összegezzük a mondottakat, azt fogjuk találni, hogy a nemzeti színház megnyitása előtt nem volt Hamletnek egy oly magyar alakitója sem, a ki az igazi művészet magaslatán állott volna. S lehet-e csodálnunk, hogy a mi azon korbeli színészetünk nem képes oly Hamlet-alakitókat felmutatni, mint a külföld, mely egy Dawisonnel, Garrickkel, Seydelmannal, Wolff Piussal, Kornnal stb. dicsekedhetik ? A mi színészetünk csak 100 éves s az emiitettek épen ezen időszak első 2 tizedén fejtették ki működésüket, a mikor még bölcsökorát élte szinművészetünk. Színészeinknek nyomorral kellett küszködniük s hogy valamiképen tengethették életüket, folytonosan a vándorbotot kellett kezükben tartaniok, künyöradományokból élniök, egy napon tragédiában, más nap bohózatban fellépniük. Oly körülmények-e ezek, melyek mellett fejlődhetett a művészet? Színi tanodánk, Égressy sürgetésére, csak 1865. nyílt meg s eladdig színészeink a kellő tanulmány és készültséggel nem rendelkeztek, minden vezérlet nélkül tévelyegtek, s ha csak önszorgalmukból, erős akarattal s kitartással fel nem kíizdötték magukat a műveltség bizonyos fokára, melyet vajmi kevésnek sikerült elérni, akkor egész életükön át tudatlanságban tespedtek s ezektől művészi alakítást föltételezhetünk-e? S várhatunk-e ily körülmények között jó Hamlet-alakítást, föltételezhetjük-e csak azt is, hogy a korlátolt ismeretekkel bíró szinész jól átértette a müvet? Hiszen e tragédiában még ma, 3 évszázaddal megiratása után is vannak egyes megoldatlan momentumokvitás kérdések. Hogy csak egy példát említsek, vájjon, tisztázva van-e azon kérdés, hogy Shakspere valóban őrültnek, vagy csak tetteiének testi-e Hamletet? Tehát teljesen a színművész felfogásától, belátásától, saját egyéni véleményétől függ, őrültnek játsza-e Hamletet, vagy nem? Igaz, hogy az említett hat úttörő között is voltak értelmes, tanult színészek, kiknél a tisztúlt művészi érzék tehetséggel párosult, de ezek az emiitett kedvezőtlen körülmények, nyomasztó helyzetük miatt nem emelhették képességüket érvényre, nekik közönségükhöz kellett alkalmazkodniok, mely hatásos külsőségekben kereste az igaz művészetet. Janovics Jenő. Fővárosi színházak. — A szerzői jog érvényesítése. Több fővárosi sziuműiró fog a napokban a belügyminiszternél panaszt tenni az iránt, hogy egy-két vidéki színigazgató előadja a darabjaikat annélkül, hogy a szerzői jogdijat megfizette volna. A szerzők azt akarják elérni a belügyminisztérium utján, hogy az ilyen előadásokat hatóságilag betiltathassák. — A nemzeti színház legközelebbi s egyszersmind e szezon első eredeti újdonsága Festetich (Tolnay) Andor grófnak, a nemzeti színház titkárának „Az uj szomszédság" czimű három fölvonásos vígjátéka lesz. A darabból, melynek első előadása e hónap 23-ára van kitűzve, máijavában folynak a próbák. A főbb szerepeket Vizváryné, Náday, Zilahi, Keczery Irén fogják játszani. — A nemzeti színházban a mult szombaton két bemutató is volt; Guy De Maupassant és Jaques Normand „Musotte" czimű 3 felvonásos drámája és Széchi Ferencz „Legénybucsu" czimű monologja. Ez az este azonban nem számitható a nemzeti színház sikeres estéi közé, mert a franczia újdonság: a „Musotte" nem aratott valami nagy sikert, a „Legénybucsu"-t pedig Nádai sem tudta megmenteni a bukástól. — Az „Aesopus"-nak, Rákosi Jenő darabjának e héten lesz a 25-ik előadása. Ebből az alkalomból az „Otthon" irók és hírlapírók köre bankettet rendez Rákosi tiszteletére. Az „Aesopus" jubileumát Kolozsváron is megünneplik, amennyiben a jubileum estéjén az „Aesopus"-t fogják adni. — Jubileum a nápszinházban. E hó 19-én lesz tiz éve annak, hogy Evva Lajos és Piufsich Lajos a népszínház igazgatását átvették. A színház személyzete fel akarja használni az alkalmat arra, hogy vezetői iránt ragaszkodását kimutassa. Esti 6 órakor a személyzet a színpadon összegyűl, Szirmai Imre beszédet mond az ünnepeltekhez s az összes személyzet arczképeit magában foglaló albumot nyújt át. — A népszínház legközelebbi újdonsága Soudermann a „Becsület" szerzőjének „Sodorna vége" czimű műve és Abonyi Lajosnak „Siroki románcz" czimű népdrámája lesz. Mindkét darab előadására nagyban készülnek. Vidék. — Makó és a szegedi színház. Lapunk mult számának vidék czimű rovatában foglalkoztunk a szegedi színház bérbe adásának kérdésevei és tudósítónk értesülése alapján megírtuk, hogy a szegedi színházi választmány ezentúl minden pályázat mellőzésével Makónak szándékozik kiadni a színházat. A „Szegedi Hiradó" ezt a hírünket megezáfolja és azt mondja, hogy már legközelebb a szokott módon ki fogják hirdetni a pályázatot s még azt is hozzá teszi, hogy a választmánynak lesz módja a vidéki színigazgatók szine-java között válogatni. A czáfolatot minden megjegyzés nélkül tudomássul vesszük, hiszen tévedni emberi dolog s tudósítónk értesülése és a kérdéses hir nem nélkülözte a való szinüséget és most csupán a dolog érdeméhez akarunk pár szót szólani. — Véleményünk szerint Makó mindenkor igyekezett