MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)
1891-09-25 / 1. szám
I. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1891. szeptember 25. MAGYAR SZÍNPAD ii ii SZINESZETI SZAKKOZLONY. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII. Kerepesi-ut 11. szám. A lapot érdeklő minden közlemény ide intézendő. minden hó 5-én, 15-én és 25-án. j\ f^ mmMmmmmmmmmmemws mgi Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Hirdetések árszabály szerint. Előfizetési felhivá Ismerve a hiányokat, a melyek a magyar szinészeti szakirodalom terén mutatkoznak, egy szinészeti szakközlöny megindítását határoztuk el. * A magyar színész, különösen az, aki vidéken van hivatva nemesíteni a sziveket, mig ez idö szerint nincs abban a helyzetben, hogy támogatóra ne volna szüksége. A halalom a sajló kezében van. A társadalom minden rétege igyekszik magának orgánumot teremteni, a mely méltóan képviselje. A magyar színészet ebben a tekintetben még nagyon hátra van maradva. Ennek oka részint a magyar színészet fiatal voltában rejlik, részben pedig abban, hogy még eddig nem akartak hivatott vállalkozók, akik e valóban nehéz feladatot képesek lettek volna sikeresen megoldani. Ezek az okok biriak rá arra, hogy „Magyar Színpad" czimmel egy szinészeti szakközlönyt indítottunk. Programmunk: felkarolni a magyar színészet ügyét és azt rögös pályáján egy lépéssel előre segíteni. Nem tesszük lapunkat egyes pártoknak eszközévé, de mindent elküvetünk, hogy a magyar színészetet igazságosan és méltóan szolgáljuk. Támogatjuk a jót s rámutatunk azokra a a hibákra és félszegségekre, a melyek a magyar színészet fejlődésére káros hatással vannak. Ebben a tekintetben a főváros és vidék legjelesebb szaktekintélyeit sikerült megnyernünk, akik odaadó támogatást ígértek. Birjuk ezen kivül több jeles fővárosi iró igéretét, hogy nehéz hivatásunk teljesítésében segítségünkre lesznek. Állandó támogatást ígértek: Rákossy Viktor, Hajnal István, dr. Váli Béla, Őszi Kornél, Karczag Vilmos, dr. Sziklay János, Márkus József, Márkus Miksa, Sebők Gyula, Szeredai Sváb Leó, Heltai Jenő stb. Lapunk tulajdonosának 16 évi szinészeti működése elég biztosilék arra, hogy alaposan tájékozva vagyunk a vidéki színészet helyzetéről. Élénkké, változatossá akarjuk tenni lapunkat, hogy a szinészeti szakirodalom fejlesztése mellett számot adjunk úgy a fővárosi színházak, valamint a vidék és a külföld fontosabb szinügyi eseményéről. Bahatóan fogunk foglalkozni az országos szinészegyesület és a nyugdíjintézet ügyeivel és íúködését igazságos bírálat alá véve hivatásában támogatni fogjuk. A czél a melyet kitüztünk magunk elé: nemes. A magyar színészet érdekében harczolunk, de a harczban csak úgy lehet miénk a győzelem, ha fáradozásunk kellő méltánylásra fog találni. Ilyen kilátások mellett indítjuk meg a „Magyar Színpad" czimü szinészeti szakközlönyt s ajánljuk azt a magyar színészek és szinügybarátok szives figyelmébe. Budapest, 1891. szeptember hó hazafiúi üdvözlettel a Magyar Színpad szerkesztősége és kiadóhivatala. Menedékházat! A vidéki színészet a nyugdijházban nevezetes vagyonhoz jutott : mert leszámítva a rajta levő 110,000 frtnyi terhet, még mindig fennmarad 70—80000 frtnyi érték s ez az érték néhány év alatt még növekedni fog, mert Budapest rohamos emelkedése mellett, kivált a központi pályaház környékén folytonosan növekvőben van a háztelkek és épületek értéke. De a nyugdíjház csak egy üzleti vállalat: a nyugdíj tőke befektetése egy épületbe, mely a változó lakbérviszonyok szerint hajt kisebb vagy nagyobb jövedelmet. Mi hisszük, hogy a jövedelem mindig fokozódik, kivált ha a létező néhány nagyobb lakást, a mit kiadni nehéz, kisebb lakásokká alakítanák át. Ámde a nyugdijházban csak jól fizető lakók találnak menedéket; az elagott sziuészeknek ott nincsen otthonuk. Pedig az elagott színészek sorsáról kell gondolkoznunk. A nyugdíjazás megkezdetett ugyan s Isten segítségével fennakadás nélkül fog folytattatni a jövendőben is; hanem a jelek oda mutatnak, hogy nem sokára sokkal tömegesebben veszik igénybe a jogosult agg színészek a nyugdijtöke kamattait mint eddig. Mikor e nyugdíj-intézetet megalapították, nem hiszem, hogy megfelelően tüzetes számításokat tettek volna arra nézve, hogy mennyi jövedelemmel kell rendelkeznie ez alapnak, hogy fizetési kötelezettségének mindig fennakadás nélkül eleget tehessen, mert akkor nem oly alacsony százalékban állapították volna meg a befizetéseket, Erre mutat az is, hogy e nyugdíj szabályba — bölcsen! — beigtatták a mi mentö-paragrafusunkat, hogy t. i.: ha a nyugdijtöke kamatai nem képesek a nyugdíjazottak által kiérdemelt s befizetéseik után jogosan járó nyugdijösszegeket fedezni, akkor az igazgató-tanács az egyesek nyugdijából bizonyos %-okat vonhat le, hogy minden jogosult részesülhessen aránylagosan nyugdíjban. Ez a felhatalmazás tette lehetővé már az első évben is a különböző érdekek aránylagos kielégítését. De az évek haladtával ma-holnap oda jutunk, hogy sokkal több színészt kell nyugdíjaznunk, mint a mennyit a cU,
