Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

I.

A MODERN DRÁMAI FORMA ÉS A CSALÁD Sokan, beleértve a napilapok színikritikusait is, azt a meggyőző­dést vallják, hogy az a forma, amelyben egy dráma megíródik, vagy a semmiből, vagy a drámaíró szinte öntudatlan választásából származik. Én sem állítom, hogy a forma kiválasztása ugyanolyan objektív döntés, mint — teszem azt — ha sétálni megyek egy esős napon,és a vászonöltöny helyett az esőkabátot választom. Sőt a drámaírók többsége — én is — nagyon is ösztönösen talál rá arra a formára vagy stílusra, amely a darab témájának leginkább megfe­lel. Mégis kétlem, hogy ez a választás annyira véletlenszerű, annyira „szabad" volna, ahogy első pillantásra látszik. Azt hi­szem, egyrészt a családról, másrészt a társadalomról alkotott ké­pünk határozza meg elsődlegesen, hogy egy adott témához milyen formát választunk. Az évek során lassacskán rájöttem, hogy minden drámai forma, a realizmustól kezdve a verses drámáig, az expresszionista próbál­kozásokig és az úgynevezett „költői játékig", sajátságos emberi kapcsolatokat tárgyal, mégpedig vagy a családi, vagy a társadalmi kapcsolatok középpontba állításával. Amikor realizmusról beszélünk, Ibsenre gondolunk. Ibsenre kell gondolnunk, mert társdalmi drámáit nemcsak realista stílusban írta, hanem ezt a formát a végsőkig ki is aknázta. Mi jellemzi a realista stílust? Ezt persze már kívülről fújjuk, hiszen a legtöbb darab realista. A realista darabot prózában írják; el tudja hitetni, hogy független a közönségtől, amely egy láthatatlan „negyedik falon" át szemléli. Végső célja pedig az, hogy a lehető leghíveb­ben és legérthetőbben ábrázolja a való életet. Ellenpontként gon­doljunk Aiszkhülosz bármelyik darabjára. Ha az ő drámáit néz­zük, soha nincs az az érzésünk, hogy az „életet" látjuk — egy drámát, egy művészi alkotást látunk. Vállalva a kockázatot, hogy evidenciát mondok, le kell szögez­nem, hogy a realizmus stílus, művészi hagyomány, nem pedig riport. Mert végül is mi abban á realizmus, ha egy szoba teljes 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom