Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

I.

van annak, hogy ezek a nagy kérdések az élet minden területén újra felvetődnek; némelyek azért, mert ha nem találjuk meg rájuk a helyes választ, leromboljuk a világot magunk körül, mások azért, mert nélkülük a civilizált életmód gyümölcsei hiányoznának majdani békés életünkből. Az új társadalmi dráma „görög" dráma lesz, mert az embert társadalmi lényként szemléli, mégpedig a legtöbb „régi" dráma partizánharcos felhangjai nélkül. „Görög" lesz azért is, mert a darabbeli „emberek" - azaz a lélek- és jellemrajzok - többé nem önmagukban és önmagukért, hanem ismét egy egész részeként jelennek majd meg, ez az egész pedig maga a társadalom, az Ember. Egyszóval lassan mindnyájan közös csónakba szádunk. Egy ideig (és ez az idő volt a fénykoruk) a görögök is közös csónakban eveztek — az ő csónakjuk a polisz volt. A mi drámánknak, ugyanúgy, ahogy egykor a görög drámának, ugyanazokra a kérdésekre kell keresnie a választ - a legnagyobbakra. Hová tartunk most, hogy együtt vagyunk? Mert ahogy minden egyes tettünk, a dráma is a halhatatlanságért vívott harc része, életünk végső jutalma pedig az, ha ennek a harcnak értelme van.

Néhány szó a kötet drámáiról

A Két hétfő emléke sok mindenről szól. Elsősorban arról, hogy halandók vagyunk, hiszen ez az alkatrészraktárban sínylődő fiatalember a megszokáson és a kényszerűségen kívül semmi magyarázatot nem talál arra, mi értelme van az életének. Ő még túl fiatal ahhoz, hogy ezt megértse, de remélem, a közönség megtalálja a választ. Ezek az emberek és a hozzájuk hasonlók azért élnek így, mert egy olyan ipari apparátust kell szolgálniuk, amely testi táplálékról gondoskodik a számukra, de rájuk hagyja, hogy a lelkiről maguk gondoskodjanak, ahogy tudnak.

Ez a darab a halandóság románca. Minden, amit ebben a széthulló világban csinálunk, múlandó, és minden célunk, mihelyt elértük, csalódást okoz. A darab az efölötti aggodalom hangját szólaltatja meg, ugyanakkor a kivezető utat is keresi ebből a helyzetből, illetve megteszi az első lépéseket e felé az útkeresés felé. Megmutatja, hányféle utat választanak az alkatrészraktárakban sínylődő emberek, és ebben a darabban a raktár maga a világ — egy olyan