Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Föltehetőleg maga Shakespeare korántsem gondolt végig ily részletesen mindent. Nem volt sajátja a Sztanyiszlavszkijra oly jellemző realisztikus aggályosság. Még arról is megfeledkezett, hogy például Cassio az első felvonásban nem ismeri Desdemonát, a harmadik felvonásban pedig Desdemona azt mondja, hogy Cassio volt legjobb segítőtársa, amikor Othello megszöktette. Alkalmazhatjuk itt persze azt a mulatságos fogást, hogy Cassio a darab elején eltitkolja Jago elől, amit Desdemonáról tud. Feltehetőleg ez így is van, de Shakespeare igen gyakran nem ügyelt a részletkérdésekre, talán mert bármennyire érdekelte is a lélektan, a mindennapi élet és a részletek hitelessége, mégis nagyobb általánosításokban gondolkozott, mint a későbbi realisták. Ez azonban nem jelenti azt, hogy utódai túltettek volna rajta, mert a realizmus gyakran változtatja arcát. És végül is nem e részletek a jelentősek, hanem az, hogy a műalkotás magva igaz-e vagy sem. Csehov módszere más, mint Aiszkhüloszé, mégsem ennek alapján dönthetjük el, melyik nagyobb író. Sztanyiszlavszkij részletesen megrajzolja annak a katonának a portréját, akit Jagónak hívnak. Jago egy sátorban hál Othellóval, kedvence a katonáknak, mert tud énekelni, inni és tréfálni, ha itt az ideje. Emellett bátor és becsületes (abban az értelemben, hogy nem lop). Keményen elbánik az ellenséggel, de dajkálhatná is Othello és Desdemona gyermekét. Van valami a jellemében, amiről mindenki tud, amiért félnek tőle vagy szeretik. De sajátos titokzatosság is van lényében, amelyhez még felesége sem férkőzhet hozzá. Ez pedig a gondosan leplezett gonoszsága és bosszúvágya. Meg van bántva, amiért nem őt nevezték ki hadnagynak. Sértett haragjában eszébe ötlik egy régi pletyka, mely szerint Othello és Emília között "volt valami". Az is bántja, hogy Othello eltitkolta előtte Desdemona megszöktetését. Mindez nemcsak Jagóról fest hű arcképet, hanem az emberek egy bizonyos csoportjáról is. Olvasom az elemzést, és szinte minden egyes betűjével egyetértek, mégis általánosabb vonásokat szeretnék megragadni. Persze, hogy Jagóban a sértettség munkált, amiért nem őt nevezték ki hadnagynak. Ez igaz. De mi lett volna, ha őt nevezik ki? Akkor más ürügyet talált volna, hogy maga alá gyűrje, megalázza, megkínozza, megsemmisítse a mórt! 75
