Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

meg kell értenie. Csehovnál a humor csupán a kezdetet jelentette, később már csak e humor külső jegyei maradtak meg. És a nevetséges család mögött teljesen más világ rejtőzik.

Vegyünk például két festőt, Rembrandtot és Degas-t, s egy fennhéjázó kritikust, aki jól ismeri Rembrandt művészetét. Ha e kritikus azt tapasztalja, hogy Degas nem fest hatalmas erejű színekkel, vagy ha úgy véli, hogy témái mások, mint Rembrandtéi, egyszerűen lebunkózza Degas-t. Nem akarja megérteni, hogy nagyon sok világ van. És nem elég, ha egyszerűen csak meghatározzuk, át is kell éreznünk őket. És fel kell tárni ezt a világot, de nem a Nagy Ember pózában, aki mindent tud a hitről is,meg a hitetlenségről is. meg a betegségekről is. Csehov gyakran írt arról, hogy hiányzik belőle a hit. Mások viszont gyakran hangoztatják, hogy ők aztán hisznek. De mi következik ebből?

Csehov a Három nővér szereplői közül szereti Irinát, szereti a bárót, de ezt nem képes nyíltan ki is mutatni. Csehov ilyen. Szoljonijt viszont nem szereti, de képes megérteni őt. És sajnálja is. Csehov teljes seregét vonultatja fel azoknak, akikről mondanivalója van. Emellett azonban — számos okból — gyakran búnak ereszti a fejét. Ennek ellenére ezt a seregnyi embert bemutatta, feltárta előttünk, megismertük őket. Szomorúsága és betegsége ellenére meggyőződése volt, hogy ez a seregnyi ember létezik, és nekünk meg kell ismernünk őket. Csehov ebben hitt.

Egy volt tanítványom, aki már jó néhány éve kereste-kutatta azt a munkát, amely megfelel egyéniségének, ma bemutatta "esti" rendezését, azaz egy kis előadást, amelyet a szerződésben kikötött munkáin kívül rendezett. A kis színdarab látszatra olyan volt, mint a gyermekszínházainkban látható művecskék; egy korán elhunyt fiatal festőnőről, Nágya Ruseváról szólt.

Az előadásban szereplő színészeket nem ismertem, mert egyesek épp most végezték el a főiskolát, mások pedig más színházakban játszottak jelentéktelen szerepeket. Az egyórás előadásnak csak egynegyede volt az, ami tetszett, de résztvevői s maga a rendező is, rokonszenvet keltettek bennem - ha alkalmatos itt e kifejezéssel élnem —, s e rokonszenv nem hunyt ki bennem mindmáig, holott egy teljes fél nap is eltelt azóta. Először is vonzó külsejük fogott meg. Korántsem kis dolog, ha a színészek megjelenése

67