Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

De bármit mondtak is a kritikusok, Sztanyiszlavszkijnak az volt a véleménye, hogy színdarabot kell rendeznie, nem pedig a róla szóló, tekintélyes személyektől származó nézeteket. Sztanyiszlavszkij Rakityin-elemzésében nyoma sincs a vaudeville-könnyedségnek. Annak sincs nyoma, hogy lenézte volna ezt a figurát. Rakityin nemes jellem, igazi lovag - s Iszlajev is az. Megragadó a mélységes komolyság, amellyel Sztanyiszlavszkij az eseményeket kezeli. De a hősök hangsúlyozott fennköltsége nyugtalanító is. Mert a rendezők, csakúgy, mint a szobrászok, anyaggal dolgoznak. Nem akarom azt mondani, hogy a mai színészekből hiányzik a fennkölt nemesség, de ha van is, akkor is valahogy más formában jelenik meg.

Sztanyiszlavszkij felfogása szerint Rakityin még haragjában sem emeli fel hangját. Sztanyiszlavszkij azt mondta: Rakityinnek nem azt kell eljátszania, hogy "ködbe borul előtte a világ", hanem fel kell tárnia érzelmeinek gyökereit, és később hozzáfűzi, hogy feltárásuk során takarékosan kell bánni a színészi eszközökkel.

Minduntalan feljegyzi magának: fűző. Azt hiszem, értem, mit jelent az érzelmek gyökereinek feltárása, értem a "fűzőt" is, de tartok tőle, hogy ezzel sokkal kevésbé birkózunk meg, mint az a Knyipper, akit egy kritikus nem talált eléggé turgenyevi hősnőnek.

Társulatunk színésznői miatt nem fáj a fejem, de a férfiak korántsem kedvelik a "fűzőt".

Egyébként fűzőbe gyömöszölhetünk bárkit, de vajon nem megy-e a férfi színészeim kifejezőeszközeinek rovására? Túl nagy a különbség a mai férfitípus és Turgenyev, Sztanyiszlavszkij meg Rakityin korának férfitípusa között.

S vajon szükség van-e egy mai Turgenyev-előadásban a "fűzőre"? Erre természetesen csak maga a munka, a próbafolyamat adhat feleletet.

S ha nem alkalmazunk "fűzőt", ez nem abból ered majd, hogy hetet-havat összehordunk, hanem abból, hogy a mai életanyagban más eszközt kell keresnünk a régi színdarab lényegének kifejezéséhez.

Szolovjeva ugyanebben a cikkében azt írja, hogy abban az időszakban, amikor egyre-másra tünedeztek el a régi nemesi fészkek, a műalkotások gyakorta mintegy elsiratták a régi világot.

59