Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

szócséplő uraságnak titulálták. A "történelmi távlatokban" gondolkodó mai irodalomtörténész mentséget talál bármilyen lelki ficamra, de ha megnézünk egy előadást, változatlanul a darab kisstílű felfogásával, a színpadi események sekélyes értékelésével találkozunk. Az unatkozó, epekedő nagysága és a szócséplő, kurizáló uraság. Vigye el az ördög, milyen szívesen vinne véghez az ember olyasmit, amiről Borisz Paszternák beszélt: "Ha futna a toliamból csupán nyolcsornyi részlet, mi a mivoltja igazán a szenvedélynek!"* Elemezhetjük a szenvedélyt, amely mondjuk Claudiust töltötte el, aki megmérgezte fivérét, és nőül vette annak feleségét. Ez a szenvedély aztán igazán megér "nyolc sort". írhatunk egy másik, egy harmadik, egy negyedik szenvedélyről is, úristen, hányféle szenvedély van! De Rakityin nem kurizál Natalja Petrovnának, hanem szereti az asszonyt, forrón szereti, de Natalja férje a barátja, ilyesmi is megesik, mi minden nem esik meg, előfordul, még olyasmi is, hogy "még cipője sem szakadt el" az özvegynek, amikor férjhez megy ura öccséhez, azután pedig megtudván, hogy épp e fivér gyilkolta meg a férjét, nem taszítja el őt, hanem belenyugszik a dolgok új fordulatába.

Rakityin tehát szerelmes, de nagyon sokat ad a becsületre. A becsület az, ami visszatartja attól, hogy átlépjen egy bizonyos határvonalat, szerelme viszont attól tartja vissza, hogy elutazzék, mielőtt bekövetkeznének a kellemetlen események. Fogoly, függő helyzetben érzi magát, és ezt úgy játszhatja el, hogy nyomát sem látjuk a "pipogya fráternek", hanem erő árad belőle. Az ilyen pillanatokban heves harc dúl egy becsületes emberben, s ez a harc méltó rá, hogy megismerjük.

". . . És mindenütt végzetes szenvedélyek, és a sors elől nem menekülsz. .

Natalja Petrovna hangulata nagyon változó. Milyenre változik? És miért?

A színdarabban engem elsősorban az a rejtély érdekel, amelyet a mű ad fel, s amely megfejtésre vár. Vonz ez a rejtély, pillanatonként nyúlok a könyvért. Koncepciómat a színészekkel együtt akarom megvalósítani. S később, az előadás elkészülte után elvesztem

♦Illyés Gyula fordítása. 48