Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

Aggódik Othellóért, idegenkedik ezektől a férfiaktól, s Jago ocs­­mány tréfálkozása sérti érzékenységét. Hirtelen feléje fordul és elfojtott haraggal éles szavakat vág az arcába. Jago előtt egy hótiszta nő, egy nebáncsvirág áll, aki azonban egy sötét bőrű vadállat felesége, egy egészen fiatal nő, aki tegnap ment feleségül egy majomhoz. A hótiszta nő tehát képmutató, szentnek tetteti magát. Különbén is, nebáncsvirágok nem létez­nek, csak álszentek. Milyen jó is lenne porba taposni ezt az ál­szentet! Csak ne lenne Othello felesége!. . . És Jago vidáman ere­geti tovább mocskos tréfáit. Ki tudja, hová fajulna ez az össze­tűzés, ha nem jelenne meg a színen Othello. Amint belép, minden a helyére zökken. Jago csupán az ő alárendeltje. El is küldi rögtön a hajóra a ládákért. Desdemonának pedig most már nincs miért aggódnia és védelmeznie magát az idegen környezetben. Oltalma­­zója átöleli és hazaviszi. De mit érez majd Desdemona másnap, amikor maga az oltalmazó üti arcul? A darabban épp az a szörnyű, hogy Jago az ujja köré csavarja Othellót és úgy játszik vele, mint macska az egérrel. A nagy hatalmú Othello elájul, porrá omlik, s oly szörnyű roha­mok kerítik hatalmukba, amelyeket még elképzelni is nehéz. Úrrá lesz rajta a meggyőződés, hogy hallgatóznia és leselkednie kell, hogy nem szabad hinnie és bosszút kell állnia. Jago ültette belé a filozófiáját. Miközben Jago és Desdemona ciprusi jelenetét elemzem, talán csupán a szemléletesség kedvéért egész más képet idéz fel a képze­letem. Vonat. Egy nő ül a fülkében, s férjére gondol, aki — mond­juk — beteg. Hozzá utazik. Az asszony kíséretében levő férfiak a másik fülkében ülnek. Onnét, a másik fülke felől szüntelenül nevetés és szitkozódás hallatszik át. A nőkről beszélgetnek, a női hűségről stb. A férfiak, ahogy mondani szokás, nem vesztegetik az idejüket — esznek-isznak, és "mulatságos" történetekkel trak­­tálják egymást. Ám egyikük nemcsak azért vesz részt a szórakozásban, mert jó­kedvű. A szomszédos fülkében ülő nő tetszik neki, szüntelenül rá gondol. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom