Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
dolt ki végletes, szélsőséges helyzetet. Olyasmit, ami keserves sírásra vagy mély töprengésre késztetne, olyasmit, ami bevésődne emlékezetünkbe. Mindez nem abból ered, hogy a szerzőnek nem fűlik a foga a munkához vagy nem elég tehetséges, hanem abból fakad, hogy nem dívik a szélsőségek ábrázolása. A százas beosztású higanyoszlopon az igazság ábrázolásában körülbelül a nulla és a hat fok között ingadoznak a szerzők. Megengedhetetlennek tartják, hogy egy helyzetet a végsőkig kiélezzenek. Közös hibája ez a mai témájú színdaraboknak. Veszünk egy eléggé időszerű témát és könnyedén, gyorsan bejárjuk. Gyorsan, mert minél hamarabb el akarunk jutni a befejezéshez, amelyben az igazság győz, és ez tompítja a téma élességét. Úgy gondoljuk, hogy a néző egymaga nem igazodik ki. Mi kiigazodunk, no de a néző? — ez közkedvelt formulánk. így születik meg az álrealizmus vagy a félrealizmus - nevezzék, ahogy tetszik. Ezek a színdarabok sajátoscomicsok, azaz valamely téma jócskán leegyszerűsített változatai. Ráadásul gyakran még maga a téma is igencsak egyszerű. Már nem írunk hosszú felvonásokat, mert hiszen a felvonás során fejlődésre, előrehaladásra van szükség. A pergő, rövid jelenetek pedig a fejlődés illúzióját keltik. Ezek után kigondoljuk a manapság oly divatos "egyetlen helyszínt" - ez nem konkrét, de nem is absztrakt, hanem a jó isten tudja, milyen; a színészek öt percre kirontanak erre a térségre, hogy ott beindítsanak valami állítólag jelentős dolgot, aztán kirohannak a színfalak mögé, hogy most másutt bonyolítsák tovább a konfliktust, amelynek neve: álkonfliktus. Végül, közös erőfeszítéssel, talán létre is hoznak valamit, ami némileg hasznos, meg bizonyos fokig szórakoztató is. De kérdés, hogy mennyire. Hiszen a félrealizmus is hasznos lehet, de ez a haszon igen viszonylagos. Bemutatónkra január 1-én, az új esztendő első napján került sor. A színház tele volt, a tegnap éjszakai vigadozás ellenére az emberek eljöttek az előadásra. Aki szereti a színházat, újév napján is eljön; eljön esőben, fagyban, kánikulában is. De csak abba a színházba, amelynek jó a híre. A mi színházunk szerencsére megtelik. Bár manapság általában nemigen játszanak 14
