Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
gyakran "hülyeséget" lát, kezdve a pózoktól az egyes színészek arcáig s valamennyi színésznő hangvételéig. Ezért úgy vélem, hogy számunkra az a legfontosabb, hogy tökéletesítsük ízlésünket, ne tűrjük el a "hülyeséget", bármilyen formájában jelentkezzék is. A gyerekek nevetnek a West Side Story hőseinek halálakor (ezt egy vidéki színház igazgatójának leveléből tudom) és Az Ifjú Gárda tagjainak kínvallatásánál a Gestapónál. Mit jelentsen ez? Ennyire félnek attól, hogy szentimentálisnak látszanak? Mi lenne, ha ezek a gyerekek nem színpadi előadást látnának, hanem egy szörnyű valóságról felvett filmhíradót vagy egy ember legyilkolását az utcán? Meggyőződésem, hogy a teremben senki nem nevetne. Lehet, hogy a színpadi előadásokat és a játékfilmeket a gyerekek egyszerűen nem fogadják el "igazinak"? Mellesleg feltételezem, hogy a hátulsó sorokban ülő gyerekek még a híradó közben is vihognak. De ez nem feltétlenül kegyetlenségből ered. Előfordulhat, hogy csupán védelmi reakció a váratlan erejű, hiteles látvánnyal szemben, amelyhez nem szoktak hozzá a művészetben. Ezenkívül szerepet játszik az is, milyen összefüggésben mutatják be nekik a híradót. Számításba kell venni, hogy épp most, épp ma és épp az emberek e csoportjának mutatják be a filmkrónikát - ez is tudomány, ha úgy tetszik: művészet. Ha serdülőknek, sőt felső osztályos tanulóknak (akik pszichológiai szempontból gyakran még szintén serdülők) mutatunk be egy szerelmi jelenetet, a nézőtéren felzúg a nevetés, még ha a jelenet "hiteles" is — ez is a kamasz önvédelme a rá zúduló, számára túlságosan is nyílt hatás ellen. A rendező feladata két ember szerelmének oly bemutatása, amelynek láttán nem kell szégyenkezni e szerelem szép vagy rút megnyilvánulásai miatt. És a rendező dönt: hadd nevessenek, lelkűk mélyén mégis megérzik az igazságot. De magának a rendezőnek is meg kell győződve lennie erről az igazságról. Ez nehéz dolog a művészetben, de rá kell találni. Hogy a rendező tisztán lássa: azért nevetnek a gyerekek, mert a látvány nagyon hiteles vagy azért, mert csöppet sem az. A gyerekek nevetnek! De számukra, egyébként csakúgy, mint a felnőtteknek, jó és merész vígjátékot kell írni és színre vinni, amelyekben a komoly elemek szorosan összefonódnak a humor-136
