Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

Igaz-e, hogy F. G. Ranyevszkajának nehéz a természete? Azt hiszem, igaz. Csak egyetlen szerepben rendeztem. Ez valószínűleg kevés ahhoz, hogy következtetéseket vonhassak le belőle, mégis emlékszem, valóban nem könnyű kijönni vele.

Nem megy a szomszédba egy éles szóért, azonnal kimondja, ami a szívén fekszik, mégpedig keresetlen szavakkal. Igen mély a hangja, elnyújtja a szavakat, s ha ezen a mély hangján egyszerre csak mond valamit az emberről vagy valaki másról, az ember hirtelenjében azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány.

Tartanak tőle. Sok minden nem tetszik neki, amit a színházban maga körül lát. Bosszantja, ha partnere ügyetlenkedik, s véleményét nem is rejti véka alá.

A darabban, amit színpadra vittünk, egy fiatal színész alakított egy pincért. Faina Georgijevnának nagyon nem tetszett, hogy még az egyszerű feladatokat sem érti meg, elégedetlen volt külsejével is. S ezt nem is titkolta.

Rendezői munkám során megszoktam, hogy mindenkihez kedvesen szóljak, függetlenül attól, hogy a színész jól vagy rosszul hajtja végre azt, amit kívánok tőle. Véleményem lényegében azonos volt az övével, de diplomatikusnak kellett lennem, akár tetszett, akár nem, ő viszont megengedhette magának, hogy ne legyen az. Persze sem ez a fiatalember, sem mások nemigen voltak hálásak szókimondásáért, bár érezték, hogy Ranyevszkaja maximalizmusa teljesen jogos: ő maga jobb, összehasonlíthatatlanul jobb volt a próbákon, mint a többiek. Művészi egyénisége gazdagabb volt másokénál. Ezért partnerei inkább féltek tőle, semmint szerették. Hatalmas erő áradt belőle, amelyet nem lehet számításon kívül hagyni, bár ez az erő nem olyan tekintélyt parancsoló, mint annak idején Pasennajáé. Pasennaja a színház gazdája volt; színésznő, aki hozzánőtt a kollektívához, amelyhez oly sok éven át tartozott, s ahol — ha szabad így mondani — mindenki az ő alattvalója volt.

Ranyevszkaja egyik társulattól a másikhoz szegődött. Életútja göröngyös volt, mindenütt idegen maradt. Egyetlen színház keretei közé sem illeszkedett be. Mindig kicsit magának való maradt. Ezért volt ereje ellenére is törékeny és védtelen. Félnek tőle, de könnyen sebezhető. Szerintem éppoly védtelen, mint amilyen csípős.

109