Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

gúnyolódott a közösen talált megoldáson, semmiségekbe kötött bele, zavarta a próbát. Mindezt nem szándékosan tette. Magatartását jelleme diktálta. Ha egy jelentéktelen színészt ilyen természettel ver meg a sors, annak féken kell tartania indulatait, ő azonban úgy érezte, hogy felette áll a szabályoknak.

Lehet, hogy önmagával és másokkal szemben való igényessége öltött ily formában testet, én azonban soha nem szenvedhettem, amikor az igényesség zsarnokoskodásba csap át.

Azután sok-sok évig nem láttam, de újra meg újra hallatott magáról. Néha jót, de legtöbbször rosszat — bár tehetségét szinte senki nem vonta kétségbe. És lám, eljő egy pillanat — és mindez már a múlté. . .

S bánatomban csipetnyi - nem helyénvaló - sajnálkozás vegyül, sajnálkozom a kiváló színész természetének fonákságain, amelyek neki is kárára voltak, meg nekünk is.

Lobanovotnem ismertem személyesen. A Filmművészeti Főiskola egyik évfolyamának volt vezető tanára, én pedig más (szintén jó) pedagógusok növendéke voltam.

A Jermolova Színház ismerős színészei mesélték, hogy Lobanov panaszkodott a próbáin, hogy épp azokban az órákban kell a főiskolán lennie, amelyeket pihenéssel szeretett volna tölteni a próbák és az esti előadások között.

Külseje szerintem Oblomovhoz hasonlított — nagydarab, testes, jóindulatú s úgy szemre lusta embernek tűnt. Megjelenése tekintélyes volt. Igen lassan járt, hasát kidüllesztette, alig-alig fordította fejét partnere felé, akinek mindig erőlködnie kellett, hogy Lobanov meghallja, amit ő mond.

Legalábbis én, mint külső szemlélő, így láttam.

Mindig észre lehetett venni, ha Lobanov végigment a főiskola folyosóján. S nemcsak azért, mert feltűnő jelenség volt, hanem mert mindenki ismerte és becsülte színészi alakításait és az előadásokat, amelyekben szerepelt.

A Lobanov vezetése alatt álló Jermolova Színház Moszkvának talán legérdekesebb színháza volt. Szinte észrevétlenül (legalábbis az én számomra) tűnt fel Moszkvában, létrejöttét nem előzték meg hangzatos bejelentések, egyszerűen jó előadásokkal hívta föl magára a figyelmet, s ezért nem fordult elő olyan eset, hogy ne néztük volna meg bemutatóit.

106