Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

II. Tragédiák és kortársak

séért folytatott harcban. Az Agamemnohban elhangzó prognózis a Sírj áldozatban teljesül. A Slrl áldozatban elhangzó prognózis az EitmAni ezekben. Amikor ELütai.mnésztra, már Algisztosz meggyilkolása után, lerohan a palota lépcsőin, azt kiabálja, hogy adjanak _ bárdot neki. Védekezni akar. Ugyanazzal a bárddal akar védekezni, amellyel Agamemnont megölték. Aiszkhülosz trilógiájában ez abérd szimbólum és a büntettek sorozatának színpadi jelzése.Láttam ezeket a trójai időkből való szekercéket a héraklioni múzeumban. Hosszú nyelű, súlyos bronzfejszék, olyanok, mint a középkori alabárdok. Kétélüek, az egyikkel ölnek, a másiktól elpusztulnak.ELütaimnésztra a hóhér és az áldozat tragikus egységének első megtestesitőja.

Példánk Euripidész Elektrájához áll a legközelebb, amelyben a cselekmény már nem az Atridák palotája előtt játszódik, hanem Mükéné határában, egy faluban,Elektra férjének háza előtt. Hőseit az iró megfosztotta a heroizmustól. Oresztész egyszerű csavargó, Elektra férjhez ment egy földműveshez, hogy ne szüljön királyi gyermekeket. Valamennyi motivum közvetlen, lélektani, majdnem realisztikus. Elektra gyűlöli anyját, nem is annyira apja haláláért, mint saját nyomorúsága miatt. Ez a gyűlölet minden mást elhomályosít. ELütaimnesztrának nagyon emberi tulajdonságai vannak, Agamemnon hűtlenségére panaszkodik, de Algisztosz hűtlenségéről is beszél. Eél a szeretőjétől, még jobban fél Oresztész hazatérésétől. Egyszerűen élni akar.

A nagy családi hagyományok és a delphoi jóslat a távolba veszett, akción kívül, a tulajdonképpeni tragédián kívül van.Oresztész "rendeltetése" a ráosztott szerepi ölnie kell, mert Orésztésznak hívják. A döntő pillanatban még megkérdezi»"Isten nevében tán gonosz szellem beszélt?" Habozik a gyilkosság előtt, melyet Elektra követel. Szeretne mielőbb túlleni rajta. Aztán már csak két rémült gyerek van a színpadon. Megölték saját anyjukat. Már nem nagyon tudják, miért. A prognózis -valóra vált, de az értelme,helyessége, szükségessége megingott, utánuk, jön még a két ironikus dioszkú— rósz..

Shakespeare-nél, éppúgy, mint a görög sorstragédiákban, teljesüllé-