Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

II. Tragédiák és kortársak

Atyámnak; nász ágyában a gyilkost magát, Boldogtalan anyámmal, ha még mondhatom. Anyámnak őt, ki ágyát ezzel osztja meg.

És látva ezt a házban, én boldogtalan,

Sirok, kesergek a szégyenletes napon,

Melyet atyám emléknapjának mondanak - Ah,egymagámban - hisz még azt sem engedik,

Hogy annyit!sírjak, mennyit szivem sírni vágy.

Elektra a király leánya,akit megfosztottak nemzetségének és rangjának minden előjogától. Szophokiésznél szüzességre kárhoztatott, Euripidésznél mér se nem lány, se nem asszony. Megfosztották a neki járó társadalmi helyzettől.Elidegenített a szó legszorosabb, mindenekelőtt materiális értelmében. Elektra kényszerhelyzetben találja magát: választani kényszerül. Választhat a teljes belenyugvás és a teljes elutasítás között. Elfogadja sorsát, vagy elutasítja e sors vállalását: elfogadja a világot, amelyben anyja megölte atyját, vagy megtagadja e világ elfogadását, vállal minden következményt.

Elektra harcában húgával, Khrüszothémlsszel, hasonlóképpen Antigoné harcában Iszménével benne van minden ellentmondás: hűség a holtak iránt és hűség az élők iránt, lázadás a hatalom ellen és a hatalom tisztelete, tagadás és megalkuvás, iElektrától azt kívánják, hogy feledjen; ő emlékezik. Elektra emlékezése tehát a múlt jelenléte és a bosszú biztosítéka.

Elektra nem csupán serkenti a bosszúra Oresztészt. Elektra $zitu~ ációja Oresztész tettének lélektani motiválása. Oresztésznek gyilkolnia kell. Az Oresztészről szóló valamennyi tragédia drámai akciója megköveteli a gyilkosság pillanaténak halogatását, Elektra alakjának színpadra állítása jelenti ezt a véső susuensumot. Pontosan meghatározható az a momentum, amikor Shakespeare Hamletjében Oresztész akciója elkezdődik. Ez az ötödik.felvonás első képének vége, amikor Hamlet Ophélia sírjába ugrik. Lacarriere szép meghatározása szerint Elektra "látszólag élő", Oresztész "látszó-4-7