Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

II. Tragédiák és kortársak

megjósolja a bosszuclklus megismétlődését.Szophoklésznél és Euripidésznél Élektra barátnői és a mükénéi asszonyok alkotják a kórust, Alazkhülősznél a trójai rabnők. A kórus gyűlöletének ELütalmnésztra és Aigiaztosz lránt megvan a drámai motivációja; ezek az asszonyok Trója lerombolására emlékeznek, ez a múltjuk. Az Atri^ák nemzetségének bukása az ő győzelmüket jelenti majd.

álszkhülősznél a kórus a tragédia egyik színésze, a két Élektrá— ban már csak tanuk és kommentátorok. Szophoklésznél még félnek a zsarnoktól,van bennük valami a megfélemlített falusi asszonyokból. Euripidésznél a kar már Urait dalaik - mint Breobt songjai — más sikból szólnak, kívül vannak a cselekményen.

A múltnak jelen kell lennie a tragédiában, Oresztész praesense hajnal tói alkonyatlg tart, mindössze egyszer találkozik KLütalmnésztrával, abban a jelenetben, amelyben megöli. A kórus funkcióját más szereplőnek kell átvenni. Élektra minden szava a múltra emlékeztet. A múlt él és jelen van a színen. Oresztész gyilkol. Szopboklész Élektrája emlékezik és nem tud gyilkolni.

ÉLEKTRA Valóban szégyenlenem kell, óh asszonyok,

Hogy oly levertnek tüntet fel a sok panaszt De mert erőszak kényszerít, hogy Így tegyek, Bocsássatok meg. Mily nemes nő tenne mást,

Ki szemmel látja atyjának balvégzetét.

Miként én látom, éjjel, nappal egyaránt,

Nem fogyva, inkább gyarapodva szüntelen?

Hiszen szülő anyám kezéből Jött reám A legszörnyübb baj t egy födél alatt lakom Házamban azokkal, akik meggyilkolék Atyámat; ők parancsolóimt rajtok áll,.

Megvonni tőlem, vagy megadni részemet.

És mit gondoltok, mily órákat élek át,

Midőn Aiglsztoszt látom ülni trónusán Atyámnak, látom azt a köntöst tagjain,

Melyet atyám viselt, s áldozni látom őt A tűzhely mellett, hol atyámat megölte ;

És látom azt, mi mindennél több fertelem,

45