Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

III. Találkozások

Képzeljük; el ugyanezt a jelenetet egy színésszel, igazi maszkokkal, Megrendítő lenne. Olyan lenne, amilyennek az imént leírtam. De Marcel Marçeau maszkok nélkül játssza. Valamennyi j maszk arcfintor csupán. Az ő valódi sarcénak, grimaszai.Az iszonyatos és a nevetséges maszk is csak az ő arca. És az ő valódi arca, az első arc, az álarckészitő arca — csak a clown helisztezett arca. Az ő valódi arca csak egy maszk. Tékát nincs arca és nincs maszkja. Az arca a maszk és a maszkja az arc. Minden arc és minden maszk,

Marcel Marceau eljutott arra a pontra, ahol a modem művészet eléri a nagyságot, mert lemond a csalásról. De ehhez le kell magát mezteleniteni a legvégsőkig. A pantomim színlelés, az álarc művészete. Marcel Marceau művészetének határállomásán megteremtette az abszolút pantomimet, ahol elmosódnak a határok maszk és arc között, színlelés és valóság között. Marcel Marceau a világot teremti meg és a világ pantomim. Ennél tovább jutni már aligha lehet.

97