Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

II. Tragédiák és kortársak

Miért térnek vissza a tárgyak ebben a világban? A béna betegek, éjjeliszekrényére az ápolónő reggel és este odakésziti az orvosságot, fésűt meg tükröt vásárol nekik. A betegek újra berakják a táskájukba, leejtik, keresgélik,, eltörik. A világ nagyon könnyen leszűkül, nem az ember bendőjére, de a közvetlen környezetre. Ezt nagyon jól tudják mindazok, akik hosszabb ideig voltak kórházban, szanatóriumban vagy börtönben. A világ nagyon könnyen leszűkül egy fekete táskára, amelyben fogpaszta, fésű és tükör van. Beckett redukált világában alaposan megvizsgálnak egy bögölyt,ha leszáll egy pillanatra. Fontos, mint a bolha, mely A .játszma végében szerepel. Közelről nézegetik; mancsaiban egy fehér golyócskát tart. Ez is nagyon fontos.

Winnie és Willie világában az együttlét nem jelenti azt, hogy látják egymást, nem jelenti a látás képességét. Láttam kórtermet, amelyben a "bénák hónapokon keresztül hallgatták egymást, "beszélgettek, de sohasem látta egyik a másikat, vagy csak nagyon ritkán, amikor a párnájukat éppen úgy igazították. Fagy az egyik beteg látta a másikat, de az sohasem látta őt.

Kiváncsi vagyok, vajon látsz—e engem onnan, még mindig kiváncsi vagyok. /Csend/ Kern? /A közönség felé fordul/ Ó, tudom, hogyha két ember együtt van /Mérlegelve/ - igy - /A megszokott hangon/ és az egyik látja a másikat, ebhői még nem következik, hogy a másik is látja az egyiket, az élet megtanított erre... éppen, el éggé. /Szünet/ Igen, az élet, nincs erre más szó.

Ez a redukált világ, melyben egyes tárgyak visszatérnek és amelybe csak a harangszó jut el kívülről, elsősorban hangokkal van tele. A betegek monolpgizálnak és újságot olvasnak. A másik monológja csak motyogás. Ilyen motyogás az is, amikor fennhangon olvassák az újságot: a világból jön, de valójában nincs már semmi értelme. Az újságok egy más időből valók, a kórházban az újság lehet tegnapi, holnapi, egy hetes vagy tavalyi. A kórházban az

78