Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

Balogh Géza: Bevezető

glkurna, 1925./. Ha megpróbálnánk megfogalmazni korunk legkiválóbb Shakeapeare-előadásainak rendezői koncepcióját, a tudósok bizonyára mindegyikkel vitába szállnának és egyoldalúnak neveznék Valamennyit.

Egyébként a fentiek és a szerző igazolására két markáns példát talál az olvasó,amelyben "rajtarkaphatja" az elméletiró-Kott alkotói módszerét. A kötetünkben Két Hamlet elmen szereplő Írásokat, egy varsói éa egy koazalinl Hamiet-elŐadáa recenzióját mi eredeti formájában közöljük. Ha összehasonlítjuk A körtére Shakeapeare-kötetben található, átdolgozott változattal, egyszeriben világossá válik mindaz, amit a fentiekben vázolni próbáltunk« a második változat ugyanis már nem utal az Írás ihletőjére,a két színházi előadásra, hanem csak az előadásból leszűrt megállapításokat közli. így vélik egyfajta lehetséges színpadi interpretáció Kott esztétikai-dramaturgiai tételeinek forrásává, E körülmény ismeretében nyilván másképpen foglalunk állást A kortárs Shakespeare-t ért néhány bírálat esetében. /Hagy vihart kavart ugyanis Kottnak az az állítása,mely szerint Hamlet és Ophelia kapcsolata egyértelműen szekszuélis kapcsolat a Ophelia a drámában az elhagyott szerető, E merész kitételre semmiféle szöveg utalás nincs, de igy is el lehet játszani a Hamlet-Ophelia vonalat. A kortárs Shakeapeare-ben a recenzióból csak a puszta kijelentés marad meg, 3 a bírálók joggal szálltak vitába Kott ilyen éa hasonló nézeteivel./

Ez az egyetlen itt közölt Írás, amelyet - habár máé formában - megtalálhatunk A kort árs Shakespeare-ben is. De természetesen nem mutathatjuk be Kottot Shakespeare nélkül a magyar olvasók-