Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

II. Tragédiák és kortársak

és vörös kőtömbödből épült, a begy tetején, ahol ma nincs egyetlen fa vagy bokor, csak néhány elsárgult, napégette fücsomó.A kövek már a kora reggeli órákban gőzölögnek, mint a kemencék,' Mükénében fülledt a levegő. Agamemnon síremléke lent van, néhányszáz lépésre a kiégett hegycsúcstól. Zárt, hatalmas kupolával lezárt terem. Falai visszaverik a hangot. Mintha örökké éjszaka lenne, odabenn.

Ezekben a tragédiákban mindig jelen van az atya. Oresztész bajtincset helyez áldozatként Agamemnon sírjára. Xlütaimnésztra fél a sírtól, Euripidésznél Aigisztosz köveket hajigái bele gyűlöletében. Aiszkhülosznál emlékdomb formájában mindvégig a színpadon van a sir. Hogyha "a végzet az, ami kívülről jut el az emberhez", akkor Aiszkhülosznál és Shakespeare-nél a kiegészítő csoportban az apa foglalja, el az első helyet. A Hamletben már dramatis persona. aki két Ízben személyesen is megjelenik, "Nyilj meg, föld, Atyám őrzeni kívánja a háborút." A, legidősebb Hamlet is apjára próbálta áthárítani a felelősséget.

Drámai értelemben a végzet a hősre gyakorolt presszió, A Sirl áldozatban az első jelenettől kezdve csábítja Oresztészt és Élektrát:

ELEKTRA Ó én tudatlan, mint fohászkodjam, segíts!

KARVEZETŐ Kérd győzedelmét istennek yagy embernek,

ÉLEKTRA Mit mondasz? A birék vagy a bosszúálló?

KARYEZETŐ Nyíltan szólj: haláltbozó csapást ki rajok mér?

ÉLEKTRA Nem sérti isteneinket az ily fohász?

KARYEZETŐ Ne félj sosem a bűnre bűntettel felelni,*

A hősök mindig jelen időben vannak, de a kórus Aiszkhülosznál mindhárom időt felöleli:multat, jelent, jövőt. A színpadon jelenlévő múltra emlékeztet, amely felidézi a bűnök izzó láncolatát és

H A görög idézetek különféle magyar fordítások összevonásai, mivel a lengyelül idézett részletek nem mindig pontosan felelnek meg magyarul a szerző szándékának, mondanivalójának.-A fordító.