Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)
I. Színház és irodalom
A második világháború utáni élenjáró színház és az irodalom., szoros kapcsolatait azonban más oldalról is megvizsgálhat; juk.Sokat gondolkodtam már azon, milyen Írók is voltak a háborút követő húsz év színházára a legnagyobb hatással. Azt hiszem, egészen mostanáig, vagy legalábbis a közelmúltig könnyedén válaszolhatunk erre a kérdésre. Joyce és Kafka nélkül nem lehet elképzelni azt a forradalmat, amely a drémalráaban bekövetkezett. Ugy tűnik, összehasonlítva a másik két irodalmi műfajjal, a költészettel és a prózairással, a dráma sokéig késett valahol, sokáig - használjuk aszót metaforikus értelemben - tizenkilencedik századi volt. Mintha más szférában tevékenykedett volna« magyarázott és illusztrált. Közben a költészet, az útkereső, költészet a nyelvi lehetőségek után kutatott, kísérletezett. A regény és az elbeszélés is kezdett szakítani a meseszövéssel és a jellemábrázolással. Vagy legalábbis a meseszövés’ és jellemábrázolás egyértelműségével. A végletes szituációkat, határeseteket kereste. Vagy a pusztá tényeket,vagy a létezés egészét kívánta bemutatni. Az Ulysses és A per bizonyos értelemben a lét teljességét öleli fel. Meghagyták a mese és a jellemrajz csökevényeit, de a költészet a kifejezés őstipusát,a próza pedig a szituációk, az emberi állapot őstipusát kereste. A prózairás és a költészet, mint rendesen, kialakította a maga miihelyét, a maga eszköztárát. A legkönnyebb megmutatni azt,ami elpusztult. De amit a tankönyvek ^strukturalizmusnak .neveznek - Lucien Goldmann meghatározása -, valójában az is egyfajta strukturalizálódás. A mindenféle retorikától megtisztított nyelvben is van pátosz és liraiságj kiderült, hogy nem lehet határokat állítani,melyeken túljmár nem létezik regény vagy elbeszélés, jóllehet nem lesznek benne cselekvések és hősök, akik és amelyek az események menetét biztosítják. A dráma elmaradt a próza és. a vers példája mögött. Beckett A játszma vége c. darabja után, ugy látszott, nem lehet tovább menni, lehet. Elég színpadra állítani egy asszonyt, aki két felvonáson keresztül egyre jobban süllyed a homokba. A nagy reform idején a színház irodalom, fény, festészet, zene, mozgás kellett, hogy legyen, és még, még, még... sokminden. A mai
