Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

III. Találkozások

beesés, segélykérés volt benne. Nem értettük pontosan a nyelvü­ket. A Jazz az alkohol, az erotika, a felédés, a 'brutalitás nyelve volt a mi számunkra. És ezen a nyelven most egyszerre csak Mária és József történetét mondják el. Ezért a döbbenet. Nincs külön nyelv a fájdalomra, a boldogságra és a félelemre,. az istenkáromr­­lásra és az örömre, az imádságra és az erotikára. És nincs külön zene. A splrltuél sötét szférákat nyit meg, melyekben a boldog­ság és a vágy, a félelem és a sóvárgás összemosódik. A jazzben, akár a szerelemben, a vulgáris szavak, az utálatos szavak, az il­letlen szavak könyörgéssé, vallomássá, gyengédséggé válnak. Lehet helőlük imádság is. Hock and rollban is lehet a Megváltót ünne­pelni. julius 8. összebarátkoztam K-val és L-lel, két fiatal szinházi tervezőmű­vésszel. Döbbenten hallgatták Visconti elleni kirohanásomat. Meg­öli a színházat, mondtam, zsákutcába vezeti. -Yiscontinák min­dent szabad, válaszolták. Senkinek sem sikerült még ilyen mérték­ben megteremteni az abszulut tiszta stílust. - Hiába próbáltam megmagyarázni, hogy a tiszta stilus eleve halálraítélt dolog,mert a szinház ex definitione, alapjaiban és anyagában nem lehet tisz­ta, hogy korunk sem tiszta, hogy érzékenységünk, még a gondola­taink is tisztátlanok. Elragadtatással emlegették, micsoda filmet csinált Visconti Lam­pedusa Párducából. És hogy mintha maga Visconti a narrátora len­ne kissé a történetnek: a nagyur, aki annyira lenézi korunkat, hogy inkább más korokat idéz fel - multat és jövőt. Mindegy, csak a jelent ne. Ezért lett Visconti patricius, elkésett szábadgon­­dolkodó és kommunizáló intellektualista is egyben. 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom