Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
Mindennek harmonikus össz játéka természetesen nagyon bonyolult, sőt annyira bonyolult, hogy megoldhatatlan. Ezt előadásaink meggyőzően bizonyítják.,Túl sok itt az egymásnak ellentmondó elem ahhoz, hogy valaha is bármiféle harmónia keletkezhetnék.így aztán elvetették és kegyetlenül darabokra szabdalták a diszletezés le^iatásossbb eszközét.Voltaképp hogyan is lehetne összeegyeztetni azt a .fényt, amely a függőleges vásznak megvilágítását szolgálja, ám ugyanakkor a vásznak között elhelyezett tárgyakat is megvilágítja, az ezeknek a tárgyaknak szánt, de egyidejűleg a függőleges vásznakat is megvilágító fénnyel? Ilyen körülmények között nevetséges lenne az árnyékok minőségéről beszélni! Ámde árnyék nélkül nem létezik plaszticités, sem élő,sem pedig élettelen. Ha nincs árnyék, nincs fény sem, mert a fény nem a "láthatóságot" szolgálja. A bagoly számára az éjszaka jelenti s nappalt: a "tisztánlátás" csak ránk, a közönségre tartozik; 8 fényt tehát kifejező jellege különbözteti meg a "tisztánlátástól”. Ha ez a kifejezés hiányzik, nem beszélhetünk fényről, márpedig a színpadjainkon ez a helyzet: "tisztin látunk", de fény nélkül és ezért valamely díszlet csak a szinérz távollétiben kifejező. Ugyanis a vásznakra festett fiktiv fény megfelel az ugyancsak a vásznakra festett nem kevésbé fiktiv árnyékoknak. A színész pedig szilára test, amelyet semmiféle fikt .v fény nem tud megvilágítani: annak érdekében, hogy fény legyen a . zinpedon, vagy a színészről, V8gy a fiktiv fényről kell lemondani. Ha a színészről mondunk le, s drámát semmisítjük meg és holmi dicdrémát hozunk létre; következésképpen a festett diszletet kell feláldozni.1 Miután színpadjainkon a bonyolult világítási apparátus képtelen "fényt" szolgáltatni, működését szükségtelen tanulmányozni: de a fényforrásokat a díszlettől függetlenül is vizsgálhatjuk.Tehát nem 1. A festményről, nem a színről beszélek, és látni fcgjuk, miként vesz elégtételt a festmény, mikért kél áldozat-hozatala révén mindeddig ismeretlen életre. 96