Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
s színpad magas fala semmit sem rejtett el; nem függöny volt ez, hanem a cselekvés és a vágy közé szándékosan iktatott határvonal. A mértékletesség iránti érzék itt is remek szolgálatot tett a görögöknek. Ki nem rendelkezünk és nem is rendelkezhetünk ezzel az érzékkel; színpadunk tehát nyilás, amely az ismeretlenre és a határtalanra tekint ki; de azt a képzelt színhelyet, amelyben modem lelkünk el kiván merülni, a diszlet technikai játékénak külső formájával és a konstrukció egészében biztosított szerepével soha nem fogjuk tudni kifejezni. Ugyanúgy, mint az antik színházban, csakhogy sajnos sokkal kevésbé harmonikus indítékok következtében, színházunk plasztikus jelentésének e színpadi keret szab határt. A görög ember azonosította a látványt és annak határvonalát - mi, kevésbé szerencsés lények azonban, a látványt kiterjesztettük e határvonalon túlra, mivel művészek nem lévén, elhatároljuk magunkat a művészeti alkotástól. Az eképpen a képzeletbe /a végtelen térbe/ helyezett drámának nincs zés kapcsolata azzal a fedett amfiteátrummal, ahol összezsúfolódunk, mint a színpadi keret - a többi mind fiktiv, változó,ide— iglenes és az előadáson kivül egyél alán nem életképes. Az olyan előadásban, amelyet a drámai formából és s közönségből egyaránt sugárzó konvenciók irányítanak, előnyös, ha e konvenciók technikai játékénak végleges szinp^szerkezettel szabunk határt; sőt, ez úgyszólván nélkülözhetetlen, mert az ilyen drámaimü kompozíciója sok ember száméra hozzáférhető és mineennapijeleget ölt, ennek pedig az épületben is kifejezésre kell jutnia. így, jóllehet színházaink elrendezése kifejezéstelen, mégis tökéletesen szabályszerű. Láttuk, hogy a Wortton-dráma rendelése nem támaszkodhat semmiféle konvencióra; ez s dráma kivételes jellegű alkotás, amelynek egész léte problematikus, mivel kompozíciója a drámaírótól öszszetett képességet kiván, megvalósítása pedig tulbonyolult és nehéz ahhoz, hogy gyakran felújítható legyen. A költő-muzsikusnak a maga részéről koncepciójában meg kell őriznie a legteljesebb materiális 72
