Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Jó másfél évtizeddel ezelőtt világszenzációt jelentett, amikor Bayreuthban Wieland Wagner, a nagy zeneszerző unokája, a szentesitett hagyományoktól messzemenően eltérve, modern formában állította színpadra a hatalmas életmű különböző alkotásait. Sokan felháborodtak, mert az uj rendezés eltért a szerző szinpadi instrukcióinak szó szerinti szövegétől, mások lelkesedéssel üdvözölték az ujitásokat, mert úgy érezték, hogy éppen ezek a változtatások hosszabbították meg Bayreuth művészi hatását, vonták uj fénybe jelentőségét.

Néhányan azonban pontosan tudták, és maga Wieland Wagner sem tagadta, hogy az uj rendezési alapelvek, a szinpadtér kialakítására és megvilágitására irányuló törekvések, tulajdonképpen egy múlt század végi svájci szinházelméleti Írótól származnak, aki - talán kissé nehézkes, tapogatódzó modorban - szinte zseniális előrelátással dolgozta ki kora naturalista szemléletű és patetikusan rutinos operajátszásával szöges ellentétben a zene által diktált szinpadi megvalósítás talán egyetlen lehető módszerét.

A Korszerű Színház soron következő két kötetében ezt az alapvető müvet kívánjuk, némi rövidítéssel, megismertetni a magyar színházi szakemberekkel.