Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

A szerző előszava (1897)

A zenének Richard Wagner feltárta alkalmazása teljes átalakulást hozott létre a drámaíró irányítása alatt álló kifejezési eszközök körében. Ezzel szemben a környezet bénítóan hatott azon eszközökre, amelyek nem függtek szorosan a szerző akaratától; mig az előbbiek akadálytalanul fejlődtek, az utóbbiak kénytelenek voltak egy helyben rostokolni. A műalkotásban, ahol mindenekfelett harmóniának kell uralkodnia, ez egyike a legsúlyosabb hibáknak és szükségképpen egyfajta belső szétesést eredményez felfogó képességünkben. Ez pedig megzavarja Ítéletünket és nem maradhat hatás nélkül a modern művészet megnyilatkozási formáira. Az elmaradott előadésb'eli elemeket tehát fel kell szabadítani a rájuk nehezedő nyomás alól, amely az általános fejlődés következtében megakadályozta őket és ennek érdekében lehetővé kell tenni számukra is azt a fejlődést, amelyet a költői-zenei kifejezés egyéb tényezői elértek. Ez az a munka, amelyet megkíséreltem elvégezni.

A kérdésnek,tanulmányom három fő részének megfelelően, három oldala van.

1. Az eddig már kifejlődött tényezők vajon önmagukban,és valamely adott életműtől függetlenül.is képesek-e valamilyen,a rendezésben alkalmazható alapelv biztosítására - és ebben az esetben, milyen következményekkel jár ez a színházi technika területén?

19