Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

A szerző előszava (1897)

ELŐSZŐ Művészeti kérdést másként, mint magának a művészeti alkotásnak utján tárgyalni - mindig kockázatos. A kritika volta­képp keveset mond, a leírás teljesség­gel illuzórikus,a szemlélődésnek pedig nincs szüksége arra, hogy elvont okos­kodással támogassák. A kritikus és a teoretikus kettős szerepében tehát két szempontból is ki vagyok téve azon művészek jogos bizalmatlanságának, a­­kikhez szólok. Ezért hát, szeretném biztosítani őket, hogy én is különös szorongást érzek, midőn hozzáfogok eh­hez a tanulmányhoz. Először is a kezem nem alkalmas a toliforgatásra, azután pedig a demonstráció, amelyre vállal­koztam, olyan elemet tartalmaz - a ze­nét -, amely minden másnál kevésbé vi­seli el az elemzést. Ráadásul sz em­lített demonstráció szükségessé teszi, hogy Richard Wagner drámai életművének egy hiányosságára is rámutassak, ezt pedig számos olvasó helytelenitenifog­ja. Ennyi akadály leküzdésére az készte­tett, hogy számomra jelentékenynek tű­nő észrevételeim kifejtésére nem ren­delkezem más eszközzel. A műalkotásról szóló értekezésnek szűk-Ï1

Next

/
Oldalképek
Tartalom