Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

talán nem alkalmas ennek érvényre juttatására. A díszletnek pedig csak igen kevés gyakorlati kapcsolata van vele, ami viszont előzőleg is könnyen megismerhető. A szinész tehát elvonatkoztathat a diszletbeli miliőtől, mint ahogy az is elvonatkoztat tőle.

Ez az állapot azonban mégsem egészen természetellenes egy olyan drámai formában, ahol az alkotó és a közönség között a szinész az egyetlen közvetítő; itt nem a díszlettervező és a szinész egymástól független erőfeszítései, hanem a rendező törekvései válnak teljességgel nevetségessé és értelmetlenné.

Amikor az előadás tényezőinek - mint a Wortton-dráma rendezése esetében - együttes hatást kell kifejteniök, akkor 8 rivaldavilágitás sajátos befolyását, amelyről az imént összefoglalóan szóltam, végleg el kell vetni. Mert a rivalda nemcsak lehetetlenné teszi a világítás bármiféle aktivitását, hanem természetellenessé teszi a látvány jelentését is a színpadi kifejezés háttérbe szorulásával egyidejűleg. A rivaldavilágitás minden tekintetben izléstorzulást jelent és ezért használatakor a költői-zenei arányokat sohasem lehet a színpadon megfelelő egyensúlyba hozni. De abból, hogy jelenleg a rivaldavilágitás határozza meg a szinész általános alakját, az következik, hogy ezt az általunk megszokott formát igen érzékeny módosításoknak kell alávetni, ha az uj rendezési módszer részévé akar válni.

Mindenekelőtt az arcvonások mesterséges kihangsulyozásának csak másodlagos és relativ jelentősége van ott, ahol az a cél, hogy a pontos arcjáték átengedje helyét egy nála sokkal hatalmasabb kifejező eszköznek, igy alávesse magát a'z összhatásnak. Ezt a kérdést az aktiv világítás oldja majd meg, a költői-zenei textúra ebjektiválódási fokával összehangolva. Nem azt tűzi ki célul, • hogy csökkentse vagy növelje az egész arc jellegezetes domborzatát,hanem éppen ellenkezőleg, arra törekszik, hogy vagy izolálja ezeket a vonásokat, vagy pedig beleolvassza őket a színpadképbe, aszerint, hogy a szinész kiterjeszti vagy visszafogja szerepének arányait.

111