Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

A szerző második előszava (1918)

kérdés: a zene és a színész közül melyik elemet kell feláldozni?

Ezzel szemben azok, akiket a zene kiszámíthatatlan hatalma nem igázott le és akik következésképpen nem tudnak a wagneri életmű drámai mélységébe hatolni, sokkal kevésbé érezték ezt a kompromisszumot. A zene szerepének és hatásfokának csökkentése nem érdekelte őket. Az emberi test fokozott harmonikus dicsőítése megfelelt esztétikai kívánalmaiknak és nem is sejtették, hogy milyen problémával kerültek szembe.

E két művészcsoport ellentétes pontokról indult és ösztönzést a wagneri életmű" 51 nyert. Ebben a korban kizárólag ez az életmű bizonyult elég hatalmasnak ahhoz, hogy valamely állítást, v ilemint anntk ellentétét a legvégsőkig kiélezze.Nos", e két csoport egy kereszti.tnál találkozott, azt is mondhatnám - ö szeütközótt...

Jelenleg ennél a kereszteződésnél állunk, szemtől szembe.

Wagnernél az a vágy, hogy homogén formában, a m8ga teljes tisztaságában és mélységében megteremtse az emberi dráma tökéletes kifejezését, ezerszerte hatalma; abb volt, mint az opera befolyésa.Árde a mester sem ölelhetett fel mindent- Nem jutott el addig a gondolatig, hogy káprázatos zenei erejéből

lo