Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

Mivel a színikritikusok is 'behódoltak a tartózkodás és az olcsó rövidítés kultuszának., a szinész épp oly közvetlenül érzi a köz­­napias beszéd zsarnokságát, mint a drámairó. Azt a színészt, aki nem képezte ki magát egyfajta divatos, zárkózottan elegáns be­széd szakértőjévé, tüstént elitélik túljátszásért ; a legnagyobb dicséret pedig, amelyben részesülhet, az, ha "tartózkodónak" ryü­­vánitjék. Állandó rettegésben él, hogy szónokiasként és régimó­diként legyintik el, ripacsnak bélyegzik és kijelentik, hogy leg­feljebb Shakespeare-reprizekre jó; ez pedig egyet jelent a lom­tárba való száműzetéssel, lévén hogy Shakespeare drámáit, akár­csak a görög tragédiákat, egyre ritkábban ujitják fel, mivel egy­re nehezebb olyan társulatot összetoborozni, amelynek tagjai ké— pesek volnának öt teljes percen át egyfolytában szövegét __monda­­"ni. Az arcjátékra külön dijat tűztek ki és számos legjava szí­nészünkből remek pantomimus lett. j(De valahányszor nem utánozhat­­ják a~mxndennapi "Eeszéd ritmusát es hangsúlyait, általában ki­csúszik lábuk alól a talaj. Ha valamilyen felfokozott megnyilat­kozásra van szükség, kapkodni kezdenek, mert egyetlen alternativ lehetőségük az lenne, hogy a drámeirás hitelét vesztett "Ah, mi légyen ez? El innen, el! " iskolájának szónoki fogásaihoz folya­modjanak. A szinészek arra idomították magukat, hogy ne létezzék s zámukra he ve sebb mozdulat, mint amivel a dohányzás, á~kuktélke­­verés, ajtók és'butorok nasznaiara, az ujjal való oöEdösés vagy egy pisztoly elsütése jár, és igy a tehetséges szinészek nagy át­laga lassan úgy érzi: a. játék -a nyaknál kezdődik és kizárólag on­nan félfelé terjed, az arckifejezés elsőrendű fontosságú és az olyan arama,"71E[nt pl. a Battle of Bunker Hill /A Bunker Hill-i ütközet/, addig nem veheti kezdetét, amig minden egyes néző meg nem látta a szinészek szeme fehérjét. ,4_ színészi testének legna­gyobb részét megbénítja a kihas^nálatlaterág.( A Járdaszegélyen ü-— "ITmolSuS^su^gedLaigal ai arra járók tiz méterről is észrevehe­­tik, még mielőtt vonásait határozottan láthatnák. A beteg gyer­mekéért aggódó anya félelmét kifejezi a mozdulat, amellyel a ki­csiny ágy fölé hajlik és ezt megorezheti bárki, aki benéz az ab­lakon, még akkor is, ha az anya háttal áll és nem több egy sziluettnél az éjjeli lámpafényben. De a totális fizikai kifejezésnek ez a képessége mint művészet jószerivel ki­veszett. Ehelyett a szinész gondosan lehunyja szemhéját, 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom