Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

típus életrevalóságáról, ha az illető szlnháztlpus nem válik egy tipikus közösség szervezett életének szerves részévé. A színházat a maga fizikai valójában nem ragadhatjuk fel, hogy átplántáljuk valami eszményi tájba, ha a közösség maga nem tart vele az utón. A szihház nem tehet szert uj lendületre azáltal, hogy nagy Szszel Írjuk vagy olybá tekintjük, mint egyes orchideafajtákat, amelyek egy korhadt rönkhöz tapadvais tenyészhetnek, mert táplálékukat a levegőből - vagyis korunk szellemi atmoszférájából,az un. korszellemből - vonják ki, A mai színházat se át nem ültethetjük, se máshová nem szállíthatjuk, ha először nem találjuk meg gazdasági létezésének gyökereit. A szinház földhöz kötött. És hiába mutat napjainkban rendkívüli termékenységet, ami az uj kifejezési módszerek felfedezését illeti - mint művészet, mégsem tud tovább fejlődni, mégpedig azért, mert mint üzleti vállalkozás nem egyéb a hazárdjátékosok paradicsomának egyik szárnyánál.

Bernard Shaw a maga szokásos éleslátásával jellemezte a dolgok jelen állapotát: "A szinházi szakma nem hasonlít a többi szakmához. Meglehet, hogy valaki egyszercsak elkezd színházat igazgatni, anélkül, hogy sejtelme lenne az üzleti sajátosságokról és negyven évvel később még kevesebbet tud róluk, mint amikor hozzá fogott. A magyarázat affban rejlik, hogy a londoni West End színházai mindenkor vagy olyan óriási profittal dolgoznak, hogy a hozzá nem értő vezetés legszélsőségesebb pazarlásai sem válnak számot tevővé, vagy akkora veszteséggel járnak, hogy a legszigorúbb takarékosság sem csökkentheti a folyamatot még fél pennyvel sem fontonként." Helyezzük át a londoni West Endet & Broadwayre, írjunk fél penny és font helyett centet és dollárt és a megállapítás pontosan illik arra a gazdasági bázisra, amelyen a New York-i szinházi szakma hisztérikus menete és egész káossa nyugszik.

72