Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
borongós" hangulat. Amikor szuroksötét éjszakában egy vidéki utón megyünk, mennyivel kevésbé érezzük magunkat magányosnak, ha a távolból egy tanyai ház ablakának sárga foltja fúrja át a sötétséget. Este egy sötét fenyőerdőben egy tábortűz fénye felvidít még akkor is, ha nem vagyunk elég közel, hogy melengethessük mellette a kezünket. Természetesen a nap vagy a lángok melegének nagy szarepe van annak a jóleső derűs érzésnek a kiváltásában, amelyet a fény kelt bennünk. De már a fény minősége maga is elég hatásosan tudja szuggerálni ezt a meleget és hatására majdnem ugyanolyankényelmes és megkönnyebbült érzés fog el, mint amikor egy sivár, esős és ködös nap után napfény lopódzik a szobánkba és pettyezi be a padlót. A lángoló napnak és sötétségnek e végletei között az érzelmek hatalmas skálája változik csaknem pillanatról pillanatra a fény intenzitásának változásai szerint. A diszletet átható fény foka és minősége szinte már a függöny felmenetelekor meghatározhatja érzelmeink hangnemét, reagálásunk minőségét. A színész szavainak és cselekedeteinek sokkal több időre van szüksége ahhoz, hogy jelentőségre tegyenek szert és ugyanilyen intenzív és közvetlen érzelmi reakciót váltsanak ki. És a cselekmény folyamán mindvégig érzelmeinket hasonlóképpen lehet a fénnyel befolyásolni. Appia művészi alkatának sajátos korlátja, hogy a dráma tolmácsolásához a zenei partitura tempóján és hangzásán kivül nem tudott más alapót találni. Képzeletét semmi más nem tudta serkenteni. De. azáltal, hogy mind elméletben, mind pedig gráf ikusan jelezte a színpadi vi■’ágitás teljes mozgékonyságát, lehetővé tette, hogy bármely darabot világítási partitúra kisérjen, amely majdnem olyan közvetlenül kifejező, mint a zenei kiséret és a drámának éppolyan szerves részévé válhat, mint volt a zene Wagner zenedrámáiban. 58
