Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

tok teljes skálája és gazdagsága kelt Ismét életre egy koronázási palástban, abroncs-szoknyában vagy tógában. Egy tóga redőzéséhez sokszor harminc méternyi anyagra volt szükség. Egy vendégszinésznek, aki Brutust jött játszani Meiningenbe, több yardnyi anyagot kellett kivágni jelmezéből, hogy próbálni tudjon anélkül,hogy meg ne botoljék a saját lábában. Az állandó társulatnak nem voltak ilyen nehézségei, mert a jelmez viselése szerves része volt a próbamunkának, mig a színész hozzá nem szokott azokhoz a sajátos gesztusokhoz és testtartáshoz, melyeket az egyes történelmi divatkorszakok magukkal hoznak, kiegészítő vázlatok készültek a parókák és cipők részleteiről, az ékszerek vagy kitüntetések elhelyezéséről. Minden jelmez úgy került az öltözőbe, hogy Írott utasítást csatoltak hozzá a ruha viselésére vonatkozóan. Egy színésznek sem volt jogában a herceg engedélye nélkül egyetlen redőt vagy gombot megváltoztatni. Amikor nem találtak a korra jellemző brokátot vagy bársonyt, külön megszövették. Éppen ilyen gonddal hangsúlyozták a különböző korszakokból való fegyverek és páncélok közötti jellegzetes különbségeket is. Mivel a beszerezhető színházi fegyverzet majdnem olyan groteszk volt, mint a korabeli jelmezek általában, a meiningeni műhelybe külön fegyverkészitőu szerződtettek.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt a nagyfokú hitelességre való törekvést elmarasztaljuk s benne a régészeti pontosság irányzatának kezdetét lássuk, melyről pedig azt tartják, hogy megakadályozta a improvizáció és a "teátrális színház" fejlődését. David Belasco és Beerbohm Tree jelmezeit emlegetik általában példaként a szászmeiningeni herceg kutatásainak káros következményeire. A valóság azonban az, hogy jelmezeik tele voltak groteszk és kiáltó pontatlanságokkal, amit soha nem kértek számon tőlük, hiszen a jelmezekre vonatkozó ismeretek még ma is igen hi anyósak. Véletlenül bukkantam egy obskúrus klasszikus szótárban a római tóga leírására, amelyet egyetlen darabból szabtak ki, s igy könnyen lehetett viselni és természetesen hullott klasszikus redőkbe. Éppen természetességénél fogva és mert sejttette a test vonalait, sokkal szebb volt,, mintha külön redőket tűztem volna rá. Egy történelmi jelmez stílusa, éppén úgy, mint egy modern Chanel- vagy Poiret-ruháé, szabásától és összeállításától függ. A jó szabász - ma is minden lon-27