Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

gatók közművelődési házak országos hálózatát vezetik majd és egy­szerre csak egyazon tanácskozó asztalnál találják magukat a kert­városok építészeivel és a regionális tervek kidolgozóival. Veze­tői és ugyanakkor szolgái lesznek egy társadalomnak, amely tuda­tosan azon alapszik, hogy kipróbálja a tapasztalat értékeit,vala­mennyi, rendelkezésűnkre álló eszközt a kivánatos célokhoz ido­mítson és állandó, egészséges arányt tartson fenn munka és sza­badidő között. Ez a társadalom nem lesz holmi szürke, humortalan szervezet, amelyet a reformátorok és népboldogitók savanyu konok­­sága hat át. Drámái között egyaránt szerepelnek majd látványossá­gok és súlyos revelációk. Ha felüdülést keres, akkor a bohóctréfá­nak és a vaudeville-nek tapsol és velünk ellentétben cseppet sem rendül meg, ha ezeket a műfajokat a commedia deli*arte feltámadá­sának kiáltják ki. Ha le akarja rázni időleges tanácstalanságát, fáradtságát és csalódásait, akkor a színházban romantikus tündér­meséket néz végig és időnként Hamupipőke-sorsu gépirónőket tüntet ki rokonszenvével. De a színházban érzett öröme és befogadóképes­sége nem merül majd ki olyan gyorsan ennél a küszöbnél. Ez a tár­sadalom serkenteni tudja majd a költőt, hogy kalandos vállalkozá­sai során utitársa legyen és igy hódítsa vissza elveszett tekin­télyét, visszanyerve a valóság költői értelmezőjének rangját. 8. Ajánlás Semmi kétség: nagyképűségnek tetszik, hogy egy tervező ilyen mesz­­szire merészkedjék a szociológia és irodalomelmélet területén és éppenséggel a költő-látnok fellépését sürgesse. Mindezt azért tet­tem, hogy rámutathassak: ha a diszlettervezés mint művészet fej­lődni akar, várnia kell, amig fel nem lépnek elegendő számban azok a drámai költők, akik mélységében tudják ábrázolni az életet.Amed­dig ők meg nem jelennek, a díszlettervező, bármily grafikai tehet­séggel rendelkezzék is, aligha tehet többet, mint hogy egy Helyben járva várakozik. Amennyire saját munkásságomat objektiven megítél­hetem, úgy vélem, hogy legjobb alkotásaim költői sugallattól átha­tott drámákhoz készültek - Goethe, Shakespeare, Claudel, Toller, Werfel és O’Neill müveihez. Ha felkérnének, járuljak hozzá valami-109

Next

/
Oldalképek
Tartalom