Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

fogalmait aknázta ki, amelyeket a nézők készségesen elfogadtak, megteremtette a sztár kultuszát, aki művi életre tudta kelteni e sztereotipiákat, és rendkívül sok nagy alakitást termelt ki rend­kívül sok érdektelen darabban. A közönség érzelmeinek ilyen olcsó kizsákmányolása ellen egyedül a XIX. század realista színháza vette fel a harcot. Ez a szinház megtagadta a szentesített becsület- és kötelességkódexeket,vala­mint bűn és üdvösség elfogadott koncepcióit. Kiemelte a jelentős téma fontosságát, és a színészt, mint az érzalemábrázolás esz­közét alárendelte az általa kifejezett vagy megtestesített gon­dolatoknak. Ez az irányzat nem a realista dramaturgia vagy dísz­lete zés önmagában való jelentősége miatt vált uralkodóvá és ma­radt mindmáig az, hanem azért, mert eszméi táplálták azoknak az embereknek a vágyait, akik meg akarták érteni a maguk egyéni sze­repét az uj társadalmi és gazdasági rendben. Ahogy az a művészi kísérletekkel általában történni szokott: a realizmus felszini újításaira - a köznapi társalgás utánzására, a helybéli kocsma, mészárszék vagy bordélyház szó szerinti reprodukciójára - mind rágalmazói, mind apologétái mohón rávetették magukat. A realiz­mus mint módszer nem azért jelentős, mert köznapi nyelvezetet használ vagy megszokott környezetünket reprodukálja. Ezt mellé­kesen minden művészeti forma megtette, még akkor is, ha stílusá­nak összhatását "dekorativ" és "formalista" címkével láthatjuk el. A perzsa és indiai miniatűrökről, a Sung- és Ming-dinasztia­­beli kinai festmények tekercseiről, a japán szines nyomatokról vagy az egyiptomi domborművekről a divat és a szokások egész a­­dattárát állíthatjuk össze, egészen a szabászat apró fogásaiig és a lakberendezési részletekig. Az Euripidész és Arisztophanész, Shakespeare és.Molière müveihez Írott szerkesztői lábjegyzetek emlékeztetnek rá, milyen közvetlenül utalnak e szerzők napi ese­ményekre - egy üstökös feltűnésére, egy katonai győzelemre, egy konkurrens szinház sikerére, vagy azokra a speciális vitákra, a­­melyek akkoriban a szalonokban vagy a piactéren dúltak. Számos klasszikus verssor első elhangzása idején úgy robbant, mint ma az újságok vastag betűs cimsorai. Kevés klasszikus műből hiány­zik az egykorú élet kritikai kommentárja. Azok a kísérletek vi-82

Next

/
Oldalképek
Tartalom