Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

rádióantennákat és magas feszültségű tekercseket kell ábrázolniok; egy mindenütt jelenlévő Istenség helyett a láthatatlan energia lmmanenciáját kell sejtetniük; és Jupiter mennydörgése, villámainak tüze helyett elektromos szikraközöket kell utánozniok és visszhangozniok a magas feszültségű áram sípolását. Ha a holnap színháza a vallásos hit arénája lesz, akkor minden egyes diselet szükségszerűen a kozmikus képet idézi majd fel töredékes formában és Ugyanúgy keverednek majd benne anyagi és anyagtalan elemek, jelképek és tények, sejtetés és ábrázolás, mint a színpadi díszletben mindenkor. Ugyanaz a hit, amely az emberi tevékenység utánzását a lét értelmének kifejezésévé avatja, munkál a szinpadi díszlet értelmezésében is: ez teszi reálissá a diszlet szó szerint utánzó elemeit és ez ruházza fel jelentőséggel szimbólumait. A szinházi előadás valósága önmagában is illúzió; illúziója azonban egyenértékű megfelelője a valóságnak.

A díszlettervezést meghatározó mércék tehát éppenséggel nem abszolút, hanem merőben relativ jellegűek. A szinpadi művészet nem a forma végső tökélyére vagy a stilus teljes tisztaságéra törekszik. A díszlettervezőnek nem az a dolga, hogy műalkotást teremtsen, amelyet, úgy is, mint szép vagy kevésbé szép képet, saját törvényszerűségei alapján lehet megítélni; a tervezőnek az a feladata, hogy életre keltse azt a világot, amelyet az adott dráma ábrázol. A szinházi előadás valóságát nem a szöveg realizmusa vagy formalizmusa teremti meg és nem is a szinpadi diszlet, hanem a drámairó, a színészek és a nézők hallgatólagos összeesküvése. A tervező csak akkor találhatja meg a színházban a maga funkcióját, ha hajlandó cinkostárs lenni egy ősi és örök gyakorlatban, amely egyfelől a képzelet tornájából, másfelől a tények utánzásából tevődik össze. E gyakorlat értelmében a színdarab előadása sorén a játék és a mimikri átlényegül azzá, amit az élet igazságának hiszünk ; a festék, enyv, fa és vászon szemfényvesztése pedig azt fejezi ki: mit is tartunk valóságosnak abban a világban, ahol emberi lényekként kalandozunk.

69