Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

megek szétzúzták a kristalyséférákat, utána őket magukat is felbomlasztották a folyékony, majdnem ködszerü anyagokról alkotott elméletek. Az elpusztíthatatlan atomot mos. úgy képzelik el, mint amely elektromos kohézió által összetartott molekuláris naprendszerekből áll; ezek egy központi mag körül kavarognak és robbannak. A nép képzeletében a természet többé már nem az a biztos rév, ahová visszatérhetünk, hogy megtisztulást nyerjünk. Világegyetemképünket a fényévek és csillagközi terek széditő távlatai határozzák meg és ez a világegyetem egyre hatalmasabbnak és személytelenebbnek tetszik. Millikan 1930-ban "kitűnő kisérleti bizonyitékokat" talált arra nézve, hogy a csillagközi tér mélységeiben szüntelenül keletkezik anyag, "kozmikus sugarak" közreműködésével, és hozzátette: "Mert valóban: nem mondhatjuk-e el, hogy a modern fizika egyszer s mindenkorra kipenderitette a világegyetem pusztán mechanikus koncepcióját?" Ezért aztán egyre több tervezőben és kritikusban alakul ki a meggyőződés: a szinház hódolatot, titokzatosságot és rémületet gerjesztő pillanatai uj szépséggel gazdagodhatnak, ha a "hangsúlyos ür" vagy a "térszinpad" áthatolhatatlan vagy csak ködösen meghatározott köreiben játszódnak; e tervezők és kritikusok megmámorosodnak a gyönyörűségtől, ha a szinész mögött "maga a tér áll" vagy ha a mindent elnyelő sötétségből alakját "erős, fehér fény tőrszurása" emeli ki.

Egy tizenöt méter mélységű színpadon a háttérvászonra festett, festett fák keretezte mező látszólag másfél kilóméter távolságra nyúlik ei a képzelt látóhatárig. Az egyik nemzedék szeme végigszántja ezt a teret és érzékelése élvezetet szerez számára.Az élvezet hatására ez a nemzedék felkiált: "Jaj de szép!", és megtapsolja a szinház nyújtotta valóságélményt. Máskor tömör fatörzset állítanak fel egy meghajlított gipsz faltól 7,5 méternyire vagy vászon oszlopot lógatnak alá, redőkbe rendezve; és egy újabb nemzedék, amelynek szemét rászedi a fény és árnyék játéka, hatalmas erdőt lát. Hasonló módszer alapján egy fából és vászonból készült több szintű emelvény tömör kőépületnek, magas sziklának vagy hegytetőnek látszik és a színházi nézők ismét uj valóságnak tapsolnak, ünnepelve annak szépségét. Ugyanezt a színpadot sötétségbe burkolják és a következő nemzedék szemét ismét megtéveszti a szinpa-67