Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

kéletes utánzásává nem tudják avatni. Másfelől a színház, hatásában, oly teljes utánzása az életnek, hogy a létről adott ábrázolásának valóságát semmilyen mérvű konvenció nem áshatja alá.

Bármily realista is szándékában egy színdarab, a színházban soha nem válhatik teljesen azzá. Még ha az előadás fényképszerű pontosságra törekszik is, egy adagnyi átlátszó illúzió mindig fenn marad. A színikritikus dicsőíthet egy drámát a naturalizmus remekeként — a leganalfabétább nézőhöz hasonlóan ő is tudja, hogy az idős szereplők nem olyan öregek, mint amilyennek látszanak, hogy a betegeknek és gyengéknek valójában kutya bajuk, hogy a gyilkosság és a halál nyilvánvaló szemfényvesztés. Az egyetlen drasztikusan realista előadást, amely színházban valaha is lezajlott, valószinüleg Tournai-ben tartották, 1549-ben; ekkor a jezsuiták, Fülöp spanyol király diadalmas bevonulásának tiszteletére, előadták a Mardocheus diadala, Eszter története és Holofernész halála cimü müvet. A szervezők Holofernész szerepére egy halálra Ítélt bűnözőt választottak ki, a színpadot egy temetőben állították fel és a bűnöző, akinek bizonyára hizelgett a megtiszteltetés, hogy főszerepet biztak rá, a színjáték befejezését pedig nem sejtette, engedelmesen hagyta lefejezni magát. Másfelől, bármily szigorúak is egy adott színpad konvenciói, mindenképpen számtalan másolatot kell nyújtania a valóságos világról. Nincs még egy művészet, amelynek kifejezési eszköze olyan tökéletes természeti jelenség volna, mint amilyen a színész eleven fizikuma. És a színészek vivótőröket forgattak, gyertyákat gyújtottak vagy oltártüzeket élesztettek - és Molière és Aiszkhülosz színházában a gyertyák és oltártüzek valóban égtek -, épp úgy, mint ahogyan a mai színházban felkapcsolják a villanyt, pisztolyt sütnek el, székre ülnek, asztalhoz támaszkodnak - ésetárgyak mind hasonmásai a szinház falain kivül találhatóknak.

Hogy vajon a színészek továbbra is igy folytatják-e és a kerti székeken vagy a szalonban beszélgetve ezután is szivják-e a cigarettát, az nem azon múlik, hogy a jövőben hány magasabb vagy alacsonyabb rendű színpadi kategóriát találunk ki, hanem azon, hogy a drámaírók, a közönség érdeklődésének ébren tartása végett, milyen cselekvéseket bíznak majd a színészekre. Ameddig a nézők

52