Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
ugyanazok a kristály kandeláberek világították meg, mint magát a csarnokot és arany keretes, szürke burkolatú falait gobelin kárpitok takarták. £ színpad_azért volt olyan sokatmondó, mert a színészt "ismét a tér támogatta" s ez volt a végső bizonyiták rámegy a színháznak elsősorban "olyan meghatározott és állandó müviségre van szüksége, amely lehetővé teszi a szinész érvényesülését". Ez a pompás terem "tükreivel és kárpitjaival... nem vonja magára tolakodóan a figyelmet... Ezeken az elemeken mindvégig... uralkodik az élő szinész, aki közvetlenül juttathatja a közönséghez a maga mondanivalóját." Ebben csúcsosodott hát ki, amit a tiz évvel ezelőtti uj szinház adni tudott. Ám bármily eszményi hátteret alkottak is a modern szinház számára a XVIII. századi faburkolatok, aranyozott dombormüvek, kárpitok és kristály kandeláberek, még nem jelentették a végleges megoldást. Macgowan, mint előtte más próféták is, végül elsodródott a tetőpontig s megadatott számára, hogy a holnap színháza látomásban táruljon fel előtte. Ez a tetőpont egy jólismert dombocska - a párizsi Montmartre. És az álom egy cirkuszban lepi meg, a Medranóban, amelyet Degas pasztelljei és Lautrec kőnyomatai már halhatatlanná tettek. A bohócok ugrándozása közepette egy hirtelen apokalipszis villámánál felismeri, hogy a jövő színháza a cirkusz - nem Reinhardt kolosszális arénája, hanem ilyenszerü, intim szinház, egyetlen ringgel.Elképzel egy itteni Hamlet-előadást■ A bomlott idegzetű királyfi a középponti r ingben áll; a szellem a legmagasabb üléssor fölött jelenik meg; és kettejük között ott a közönség. "Marcellus a halott alakjára mutat, amely a nézők utolsó sora fölött imbolyog. Színészek és nézők nem keverednek ugyan, de micsoda döbbenetes látványt nyújt a szellem a hátraforduló, megfeszült arcok örvénye fölött, micsoda borzongás, amint ott siklik tulajdon vállunk fölött!" Ez az a szinház, ahol szinész és közönség eszményi egyesülése végbe mehet és ugyanakkor feltárul a díszlet végérvényes formája is.Ott áll a középpontban az egyik szinész, körülötte a közönséggel; és ott-áll a másik szinész a peremen, mintegy kifelé vonzva a nézőket... És feltárul az értelme annak, amit a közönség ezennel birtokba vehet, amint olümposzi istenek módjára lefelé pillant szék-30
