Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
falainak, díszletei pedig csak a konstrukció körvonalaira szorítkozhatnak és szigoruk a felhőkarcolók, rakodó daruk vagy vasúti hidak acél csontvázait követi. E díszletek fölött a színészek úgy emelkednek maja az örök életbe, mint hajuan az istenek a szivárvány hidján a Walhallába. Aztán hallottuk azt is, hogy a színház akkor menekül meg, ha mellőzi a proszcéniumkeretet és arénává vagy cirkusszá alakul; a végső ujjuszületés pedig abból ered majd, ha a színészek szabadon vegyülnek el nézőikkel. Az efféle teoretizálásokat a bűntudat és az üdvözülés mohó vágya hatja át. Az eredeti bűn funkcióját váltakozva töltötte be a festék és a diszletfestő, a szinész és a kimondott szó, vagy általában mindenfajta realizmus, mindennemű diszlet. És a múlt minden arany vagy bearanyozott korszakában felfedezték az üdvösség prototípusát: a bécsi Hofburg kárpitokkal teliaggatott, kristály kandeláberekkel fényeskedő barokk báltermében, az Erzsébet-kori kocsmaudvarok dobogóiban, a székesegyházak hajóiban, Ázsia és Afrika rituális táncaiban és a görög amfiteátrumokban. 1890 óta Brahm berlini, Antoine párizsi és Grein londoni független vagy szabad színházai, a moszkvai Művész Színház, Lugné-Poe, Bouché és Copeau francia, Beinhardt német és osztrák, Tairov és Mejerhold moszkvai, a Capek-fivérek prágai "művész szinházai", a dublini Abbey Theatre, Granville-Barker rövid életű angliai repertoárszínháza, New Xorkban pedig a Washington Square Players, a Provincetown Theatre, a Neighborhood Playhouse és a Theatre Guild folytatták a szinházi kísérletezés útját és nemzetközi hírnévre tettek szert. Ám az Uj Szinpadmüvészet rajongóit egyikük sem elégítette ki. Mindegyikre azt kiáltották: "Ez még nem az igazi"!,és várják, hogy megnyíljanak a minden vitán felül álló Uj Színház kapuszarnyai. Virrasztásuk unalmát a rögtönzés egy nagymestere,Gordon Craig enyhítette. Az amerikai kritikai irodalom még ma is az ő messiási előfutamait visszhangozza. Mindegyikükben valamilyen uj üdvösség-elmélet lappangott, akár egy megpendített, de ki nem fejtett zenei téma. Ám a kijelölt pillanatban a szertartásba mindig valami hiba csúszott. Az uj templom-szinház kapui nem nyíltak meg. A zene, nehogy a közönség nyugtalankodni kezdjen, hangzott tovább^ 23
