Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Tartalom
la Turque" balettel fejezték be, ahogy azt először Chambord-ban játszották, a Képzelt beteget pedig egy másik balettel, mely egy orvosjelölt diplomakiosztását parodizálta. A Mizantrópot diszletváltozás szakította félbe, amikor a színpad egy táncbetéthez utcává alakult. Molière, aki nem vetette meg a legújabb színházi gépezeteket, időnként minden habozás nélkül alkalmazta a szimultán szinpad régimódi gyakorlatát. A Botcsinálta doktorban az eredeti színpadi utasitás igy szólt: "A szinpad ebben a felvonásban egy helyet ábrázol Sganarelle és M. Robert házának közelében, nem messze az erdőtől, ahol Sganarelle gyűjti a rozsét." A díszleteket a szöveg későbbi kiadói, és nem maga az iró egyszerűsítette le. Le Pautre metszetei az Úrhatnám polgárhoz nyilvánvalóan egy tényleges előadáson alapultak. Proszcéniumot ábrázolnak, ahol a kiváltságos nézők ülnek, a színészek mögött pedig olyan mennyiségű festett díszlet van, amennyit ma szatirikus vígjáték háttereként szinte groteszknek tartanánk: a barokkfepitészet látképei, oszlopok, faliszőnyegek, függönyök. Molière vígjátéki szellemének erejét ezek szemmel láthatóan épp oly kevéssé zavarták, mint a Les Amants Magnifiques-banf amely egy - magát Lajos királyt Neptun szerepében felléptető - prológus és tcbb közjáték közé volt ékelve; ez utóbbiakban nimfák, szatirok és pásztorok táncoltak; vagy a Dandin Györgyben, amelyet a versailles-i kertben mutattak be, ahol "a , szinpad egy egész kert volt, tele szatirokkal, mellszobrokkal, szökőkutakkal, teraszokkal és hajózható vizi utakkal". A Kellemetlenkedőkben Éraste megjegyzéseinek éle a divatos fajankók ellen mit sem tompult attól, hogy a darab prológussal kezdődött, amelynek előadója, Madeleine Béjart, hatalmas osztrigakagylóból lépett ki, mely kinyilva szökőkuttá változott és húsz vizsugarat lövellt lábaihoz. Molière nemhogy elnézést kért volna a balettbetétekkel való játszadozásért, hanem a kinyomtatott darabok előszavában csak azért szabadkozik, hogy a táncok és a komikus jelenetek nincsenek egységbe fogva. Rámutat arra, hogy egy olyan uj szórakoztató műfaj, mely mindkettőt összefogná, megértenli a komoly figyelmet és céloz rá, hogy az ilyen jellegű kísérletnek klasszikus előzményei vannak. 174
