Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Tartalom
ben is szinte monopolizálták a felsőbb oktatást. Eemcsak a kor aranyif jai, mint Condé herceg és számtalan más fiatal nemes végezte tanulmányait jezsuita felügyelet alatt, hanem az értelmiségi elit is.,Fénelon, Descartes, Voltaire, Corneille és Molière diákkorukban nézőként vagy szereplőként részt vettek ezeken az évi szini előadásokon. Bem meglepő tehát, hogy a harc, melynek célja a hármas egység megvalÓBitása volt a francia szinpadon,nem tudta leegyszerüsiteni a diszleteket vagy megteremteni a diszlet egységét. Scudéry /16,57-ben/ a Cidről Írván felpanaszol ja: a hely egységét a valószerüség olyan megerőszakolásával biztosították, hogy a néző zavarba jön: "A színpad olyan rosszul van berendezve, hogy ugyanaz a hely egymásután szinte változás nélkül jelöli a király és a trónörökös lakosztályát, ^irnéna házát és az utcát. A néző az esetek felében nem tudja, hogy hol is vannak a színészek.” Corneille némi csürés-csavarás után elismeri: "Hajlok a feltevésre, hogy minden, ami egy városon belül játszódik, rendelkezik a hely egységével. 3z nem jelenti, mintha azt szeretném, hogy a színpad egy egész várost ábrázoljon - ez túlságosan nagy vállalkozás lenne -, csak két vagy három színhelyet a város falain belül”. Voltaire azonban támadott minden ilyen fajta kompromisszumot és 'a szimultán színpad középkori gyakorlata mellett állt ki, amely az Hotel de Bourgogne—ban még mindig használatban volt; "Színházaink borzalmas konstrukciója, a barbár időktől napjainkig, lehetetlenné teszi a helyegység törvényének betartását. Az összeesküvők nem forralhatják Caesar elleni tervüket Caesar saját szobájában! senki sem köztéren beszéli meg titkos terveit;ugyanaz a diszlet nem lehet egymásután palota vagy templom homlokzata. Elengedhetetlenül fontos, hogy a színházban lássunk minden egyes helyet, melyet a darab cselekménye megkiván - itt egy templomot, ott. egy palotát, amott közteret, mögötte utcákat, rö-168